Ciánnal védekeztek a fővárosi lakások elférgesedése ellen

A Magyar Nemzet 1965. december 9-én megjelent számából válogattunk.

– Mióta járnak a félpormentes szemétgyűjtő kocsik?
– Az ötvenes évek óta. Azelőtt lovaskocsival hordták a szemetet.

Ennyi év óta nem sikerült tisztázni, fővárosi vagy országos dolog-e ez a szerény külsejű edény, csukható fedéllel.
– Az is lehet, hogy másmilyen formában készül majd. Az iparnak kell meghatároznia, milyent tud sorozatban elkészíteni.

Majdnem tíz év óta ez sem derült még ki. Remélhetőleg most előbbre jutnak, mert a Köztisztasági Hivatal sürgeti a megbeszélést a kerületi tanácsokkal, a házkezelőségekkel, a fővárosi tanács ipari és kereskedelmi: osztályával.

A másik bejelentés: „A IX. kerületi József Attila lakótelepen az új lakások egyre jobban elférgesednek. A lakók ciánozással védekeznek, de miután egyesek a pincében tárolják régi bútoraikat, csak az intézkedések kevésnek bizonyultak. Sok gondot okoznak a patkányok. Közegészségügyi szempontból is veszélyesek, különösen az üzletek, áruk közelében.”

– A lakóházakban évente kétszer, tavasszal és ősszel szervezett rágcsálóirtást végez a Fővárosi Takarító Vállalat pincékben, padlásokon. Ezt a tanács egészségügyi osztálya ellenőrzi – mondották a IX. kerületi tanácsnál. – A régi házak pincéiben szaporodnak a patkányok, de még inkább bizonyos üzemekben. Főként ott, ahol élelmiszert tárolnak. A mi revizoraink csak a lakóházakba járnak. A vállalatok, üzletek maguk kötelesek patkányirtást végezni. Ellenőrük a felettes szerv.

A KÖJÁL-nál elmondották, hogy az ellenőrzések gyakran nem hoznak megoldást. Ezért hatásosabb méreggel, újfajta módszerrel kísérleteznek a patkányok irtására, amelyet a későbbiekben csak szakemberek végeznek majd.
– A férgesedéssel kapcsolatban szigorú utasítást kaptak a házfelügyelők, hogy ha a legkisebb mértékben is észlelik a férgesedést, azonnal jelentsék a kerületi tanács egészségügyi osztályán.

„Pesthidegkúton, a Szabadság úton 600 személyes iskola épült. Az állami közegészségügyi felügyelő nem engedélyezte a működését: Mégis használatba vették anélkül, hogy a szennyvíz elvezetését biztosították volna a csatornahálózaton keresztül. A szennyvíz az utcán a lakók ablaka alatt folyt végig.”

– Az iskola szennyvizét a nyílt árokba vezették – mondották a KÖJÁL-nál.– Ahogyan magunk között említjük, elspórolták a csatornát, vagy a szennyvízszikkasztó berendezést. Hiába tiltakoztunk, a tanács oktatási osztálya megindíttatta a tanítást az iskolában.

Budapesten elég sok 70–100 éves csatorna van. Azoknak a felújítása is nagy gond. Legalább az újonnan épült középületeknél ne szaporítanák a bajt. Budapest közegészségügyi helyzetéhez, tisztaságához az említett esetek is hozzátartoznak: a peremkerületek elhanyagoltsága, a néhol középkori állapot. Pedig nem is kell  messze menni a jó példáért. A belső kerületek lakóház-tisztasági mozgalmának korszerű módszerei és eredményei önmagukért beszélnek.

Tóth Erzsébet (1965. december 9., 9. oldal)

1938. december 9-én nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!