A demonstrációt megelőzően a Vasas Szakszervezet alelnöke, László Zoltan a Magyar Nemzet érdeklődésére elmondta, hogy két irányban fogalmaztak meg javaslatokat. Egyfelől a döntéshozókat arra kérik, hogy gondoskodjanak az autóipar támogatásáról, mert ha nem sikerül megtartani az iparágat – ahogyan a távol–keleti országokba költözött az elektronika más jelentős ágazatok gyártása –, annak beláthatatlan gazdasági és társadalmi következményei lesznek. A járműipar ugyanis Európa-szerte 2,2–2,5 millió főt foglalkoztat, a beszállítókkal és más kapcsolódó területekkel együtt pedig 14 millióra rúg az ágazatban dolgozók száma. Ez az Európában dolgozók létszámának 6–7 százalékát teszi ki. Ha az ő megélhetésük veszélybe kerül, az egész Európa életszínvonalára kihat.
László Zoltán ugyannkor kiemelte, hogy a támogatásokat a szakszervezetek szerint mindenképpen feltételekhez kellene kötni. Ide sorolta a munkaügyi körülményeket, illetve azt, hogy olyan gazdasági vállalásokat teljesítsenek a gyártók, mint például, hogy európai beszállítóktól szereznek be alkatrészeket.
László Zoltán lapunknak hangsúlyozta: eleve nincs szó tiszta versenyről. Egyrészt a távol–keleti gyártók a foglalkoztatás terén alakítanak ki versenyelőnyt, ezért szerinte érthető az európai gyártók rossz érzése. Az alelnök viszont arra is rámutatott: állami támogatást a kínai gyártók is kapnak, ennek logikájával az európai gyártók is kaphatnának, és a versenynek pedig a piacon kellene eldőlnie.
László Zoltán ugyanakkor elmondta azt is:
amíg a távol–keleti autóipari vállalatok a nyereségnek mintegy 90 százalékát visszaforgatják a kutatás–fejlesztés–innovációba, addig az európaiak vaskos osztalékokat vesznek ki a cégekből.
A versenyhátrány kiegyenlítését tehát ezen a téren kellene elkezdeni, nem a tömeges elbocsátásokkal, mert az a vesztesek stratégiája – tette hozzá.
