László Zoltán szerint azonban az ellentmondás könnyen feloldható, mivel eleve nincs szó tiszta versenyről. Egyrészt a távol–keleti gyártók a foglalkoztatás terén alakítanak ki versenyelőnyt, ezért szerinte érthető az európai gyártók rossz érzése. Az alelnök viszont egy ennél élesebb különbségre is rámutatott: állami támogatást a kínai gyártók is kapnak, ennek logikájával az európai gyártók is kaphatnának, és a versenynek pedig a piacon kellene eldőlnie. László Zoltán éles kritikát fogalmazott meg, amikor kijelentette:
De amíg a távol–keleti autóipari vállalatok a nyereségnek mintegy 90 százalékát visszaforgatják a kutatás–fejlesztés–innovációba, addig az európaiak vaskos osztalékokat vesznek ki a cégekből. A versenyhátrány kiegyenlítését tehát ezen a téren kellene elkezdeni, nem a tömeges elbocsátásokkal, mert az a vesztesek stratégiája.
Hosszú a követelések listája
A szervezetek – IndustriAll Europe, Vasas, VDSZ, BDSZ, EVDSZ és a Mol Bányász Szakszervezetek – a kormányzati és a vállalati döntéshozóktól követelik:
- a közpénzből érkező támogatások kötelező erejű szociális feltételek teljesítéséhez kötődjön,
- a döntéshozók mozgósítsák az európai keresletet az európai termelés megerősítése érdekében,
- biztosítsák a stratégiai értékláncokat Európában,
- az európai hozzáadott értéket tegyék az iparpolitika központi célkitűzésévé,
- a munkáltatók vállaljanak felelősséget a munkavállalókért és a helyi közösségekért, fektessenek be a jövőbe, és vessenek véget az üzembezárásoknak és a munkahelyek megszüntetésének.
