Svájciak akarták felvásárolni a magyar fürdőket

A Magyar Nemzet 1938. és 1965. szeptember 30-án megjelent számaiból válogattunk.

(1938. szeptember 30., 8. oldal)

Lassan sárgul a kukoricaszár

Gondok, tervek, remények a „kukoricás” Fejérben

Szép, haragoszöld a kukorica színe. Öröm lenne nézni, na augusztus vége volna. De a naptár mát szeptember végét mutatja. Szántásnak, vetésnek kellene lenni már sok helyütt, ahol a kukoricának még csak az alsó levelei sárgállnak. Két-három hetes az időjárás okozta késés.

Gond ez mindenfelé, de különösen nagy probléma Fejér megyében, a kukorica hazájában. Több mint 120 000 holdon termelik az idén is. Nem éri-e fönt vajon a hó? – mert erre már volt példa! Földbe kerül-e időben a jövő évi kenyérnek való?

Székesfehérváron benyitunk néhány irányító-szervező ember irodájába és kételyeink oszlani kezdenek. Megnyugtató látni, hallani tenni akarásukat. És azt is, hogy van foganatja. Itt már nem hátramozdító a „hivatal”. Jó parancsnokai egy bonyolult ütközetnek. Bíró János, a fehérvári járás főagronómusa a telefonba beszél.

– Az egyik nagy Sz-100-as menjen vissza Sárkeresztesre. A másik még maradjon a fehérvári Vörösmartyban. Te pedig azonnal indulj, a polgárdi gépállomásra. Meg kell beszélni a gépelosztást. Indulok én is.

Kevés a gép, kevés a traktoros. Sok múlik a szervezésen. A gyors intézkedéseken. Fejből sorolja: Urhida a mátyásdombiak DT-traktorát kapja meg kisegítésként. Mezőszentgyörgyre az enyingi határban dolgozó Sz-100-ast küldik. Az őszi szántással ugyancsak elmaradtak. Pákozd egy lánctalpast kap Velencéről. Agárd, Lepsény, Kisláng jól halad, Sukoró, Sárkeszi lemaradt...

– Sokat várunk a legutóbbi rendelkezéstől. Ezután az éjszaka szántó traktorosoknak nem 10, hanem 50 százalékos bérpótlékot adhatunk. Csak a hideglevegős kukoricaszárítás váljon be. Tizennyolc gazdaságunk akarja alkalmazni. Csak így tudunk a kukoricának fedélt biztosítani.

– Milyen termés várható?
– A tervezettnél jobb átlagok ígérkeznek – mondja Bíró János már az ajtóból, és arcán átsuhan az öröm halvány fénye.

A szoba hűvös, de az asztalnál a papírok fölé hajló két embernek láthatóan melege van. Hollósi Lajos, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője folytatja a félbehagyott gondolatmenetet:
– Az engedélyeket minél előbb be kell szerezni. Ne büntessék meg sehol a szövetkezeteket, ha kivágnak néhány fát a szükség-górékhoz. Két-három nap alatt el kell ezt intézni.
– Minden gazdaságnak azonban erdeje sincs – jegyzi mag Kövesi Antal, megyei főagranómus.
– Azoknak segítsenek az erdőgazdaságok, bocsássanak rendelkezésükre elegendő faanyagot.

Az agronómus keze fehér pólyával fel van kötve. Néhány nappal ezelőtt eltörte a karját. Betegállományban kellene lennie. Azt mondja: otthon nem érzi jól magát. Ki is tudna most otthon maradni, amikor mindenki „a fedélzeten” van.

Hollósi Lajos füzetet vesz elő. Az pedig arról árulkodik, hogy a megye vezetőit az idei rendkívüli ősz nem érte váratlanul. Már a nyár derekán figyelmeztették a gazdaságokat: a vetéstervet, a vetésforgókat meg kell változtatni. Időben szóltak. Hallgattak rájuk. Eredetileg az ősziek 20 százalékát akarták kukorica után vetni, most a módosított tervek szerint csak 11-12 százalékát fogják.

– Mindenfelé hangoztattuk: szántsanak fel minél több tarlót. Ha valamelyik növényi nem sikerül időben betakarítani, akkor is legyen vetésre alkalmas terület. A szövetkezetek megértették: nem lehet úgy gondolkodni, vagy elvetik időben, vagy nem. Muszáj elvetni.

Azt Is megértették, hogy a tarlóterületeket is muszáj fertőtleníteni, amelyekbe búzát szándékoznak vetni. Ellenkező esetben a csócsárló nagy kárt okozhat. A helyes fertőtlenítésről bemutatót is tartottak az agronómusok számara. Most Jelentkeznek, kérik a vegyszert. Sajnos, kifogyott. Sürgős segítségre lenne itt szükség.

A gazdaságok határait növényfelügyelók járják. Legalább hetente eljutnak minden téeszbe. Ha veszély van, azonnal „riadót fújnak”. Így próbálják elejét venni – a pocokinvázió után – most egy csócsárlóinváziónak.

Ismét a kukoricára terelődik a sző. A megye büszkeségére és a megye gondjára. A legkorábban érő fajták törése is csak október 10-e körül kezdődhet. Előzetes számítások szerint 35-40 nap szükséges ahhoz, hogy a kukoricát betakarítsák a megyében. De ebbe nem számították be az esőt, a rossz időt. Csak az összefogás, a szervezettség hozhatja meg a sikert.

– Ehhez pedig a Hazafias Népfront bizottságai is segítséget tudnak nyújtani – mondja Csóka János, a megyei népfronttitkár. – Megyeszerte akciót indítunk, hogy minél előbb felszabaduljanak a földek a vetés számára, s hogy a tél beállta előtt fedél alatt legyen minden termény.

Ehhez már kidolgozták a megyénél a megfelelő módszereket, a hasznos tanácsokat is. Erik a kukorica, azonnal szedni kell. Szükség-górékat kell létesíteni és maximálisan ki kell használni a hideglevegős kukoricaszárítást. A munka menete megkövetelheti, hogy a kukoricát a szárával együtt vágják le és hordják be a szérűskertek be. Ott törjék aztán majd le, ha idejük lesz rá. Ha látják, a kukorica már semmiképpen sem érik be, akkor le kell silózni.

– Fel kell azért arra is készülni, hogy lesz, ahol decemberben törik majd a kukoricát. Néhol még prizmázni is fogják. Még mindig jobb, mintha kint maradna a földön. Ez főleg a gyenge szövetkezeteknél várható. Figyelmünket most rájuk irányítjuk. Az állami gazdaságoktól és erdőgazdaságoktól munkaerőt viszünk át. Az ipari üzemektől kapott szállítóeszközöket Is elsősorban ők kapják – mondja Hollósi Lajos.

„Csak gép lenne több és traktoros” – sóhajtják. – Több mint száz traktorosra lenne gyorsan szükség. Az ipari üzemekhez a névre szóló kikérések már elmentek.

Néhány nép már eltelt azóta, de válaszok még nem érkeztek. Huza-vona van a traktorosok kiadása körül. Az egyik dunaújvárosi üzemben is azt mondták: Addig nem adnak ki embert, amíg a felettes szervektől erre utasítást nem kapnak. Ebben Intézkedni pedig már nem a megyeiek dolga.

Jelenleg 320 traktor dolgozik kettős műszakban. Ez kevés. A gépek teljesítményét is lehetne növelni. Itt bizonyos anyagi ösztönzés már érvényesül. De több kellene anyagiból és erkölcsiből is. „A mezőgazdaságban a traktorosok olyan szerepet töltenek be, mint a bányászok az iparban” – mondta az egyik vezető. Nehéz munka, erős, egészséges embereket kíván. Jobban meg kellene becsülni őket. Jobban kellene gondoskodni arról, hogy mindig meleg ételhez juthassanak, pihenni, tisztálkodni tudjanak.

A megye falvaiban járva serényen dolgozó embereket láttunk mindenfelé a mezőn. Szedik a répát, a burgonyát, szántanak, vetnek, a majorokban készítik a górékat, a szárítókat. A mozgalmas képek azt sugallják: nem lesz itt baj a végrehajtással sem. Hogyan is mondta, a megyei népfront-titkár? „Lassan felnőtté válik a szövetkezetek irányítása fent is, lent is.”

Fejérben bíznak abban, időben elvetnek, veszteség nélkül betakarítanak. Ha az időjárás ismét közbe nem szól...

Keserű Ernő (1965. szeptember 30., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!