Az örökség

Antall Józsefről jó két évtizeden keresztül keveset beszéltek a honi politikai kommentátorok.

A baloldalon ez óvatos dicséretnek számított, a jobboldalon azonban következett a „de”: de hol maradt a várt nagytakarítás, az igazságtétel, a kommunisták kiszorítása a hatalomból és sok más ígért vagy csak remélt változás? (Megjegyezném: a jobboldaliak által Antall Józsefen számon kért intézkedéseket azóta egyetlen jobboldali kormány sem hajtotta végre.) Ez a kettősség a jubileumi megemlékezésekben is megnyilvánult. Általában tisztelettel szóltak a demokratikus átalakulásért tett erőfeszítéseiről, de többen bírálták egyes tetteit, illetve – más ügyekben – vélt passzivitását, és voltak, akik védték e támadásokkal szemben. Antall József maga nevezte „kamikaze kormánynak” a kabinetjét, jelezve: pontosan tisztában volt vele, hogy az új hatalomnak számos területen roppant szűk a mozgástere. Ennek ellenére soha nem élt vissza a jog lehetőségeivel, fel sem merült benne, hogy utólag igazítsa a törvényeket egyes intézkedéseihez. A miniszterelnökséget szolgálatnak tekintette, s ez az ő esetében nem üres szólam volt. Ez az antalli örökség azon része, amivel az örökösök azóta sem tudnak mit kezdeni.