Csak a bizonytalanság a biztos

A régi világnak már az emlékei is haloványak, miközben az új még a fasorban sincs.

Muki
2013. 11. 17. 6:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Észre sem vesszük, s olyan tényezők válnak iránymutató értékekké, amelyek jobbá biztos hogy nem teszik életünket. Tudni kell(ene) szelektálni és a kukába valót bátran oda is tenni. Viszont ezt a tudást vagy készséget nem lehet csak úgy beszerezni vagy éppen megörökölni. Pedig milyen bizsergető: anya-apa pénzén venni a drága eszközöket vagy éppen beleülni a tutiba. Szóval e tudás megszerzése komoly egyéni munka következménye. Nem azt állítom, hogy szar a világ. Vannak bajok, de talán még nem teljesen menthetetlen a beteg. Mert a megoldás, hogy közhelyes legyek, bennünk van. Az egymáshoz való viszonyainkban, a jó példák – mert vannak ilyenek is – felkutatásában és megértésükben.

Érdekes interjút olvastam a Magyar Narancsban. Zygmunt Bauman sokat látott szociológus a posztmodern korszak jellemzőiről és az ember útkereséséről beszélt meglehetős tisztasággal. Szavai és az általa interregnumnak nevezett jelenség segít abban, hogy kicsit megértsük azt a kiüresedést, amely napjaink emberét jellemzi. Az interregnum röviden: amikor a régi világnak már az emlékei is haloványak, miközben az új még a fasorban sincs. Globális anómia. Meg vagyok győződve arról, hogy miközben épül valamilyen jelenségrendszer, amelynek semmi köze a valósághoz, addig a posztmodernitással együtt járó tünetegyüttes futószalagon szállítja azon emberek tömegeit, akik életét súlyos szociovakság teszi könnyeddé.

Bauman bevezette a folyékony modernitás fogalmát. Megint a Narancs: „A folyékony modernitásban a társadalom képtelen arra, hogy biztonságot nyújtson az egyénnek, s ezzel az identitások széttöredeznek. A mai ember éppen ezért már nem vándor, aki az élet értelmét keresi, hanem turista, aki társadalmi élmények nyomába ered.” Élményt – mondja Schulze. Szerzés és élvezkedés – írja Muki. Csak én létezek és a sok egó egyre süllyed valami olyasféle pszichózisba, amelynek akár csak az említése is olykor súlyos stigmatizációval együtt járó bűn.

Szóval nem azt állítom, hogy szar a világ. De hogy a legmélyebben kell magunkba néznünk annak érdekében, hogy nehogy az legyen, az biztos.

További posztok itten.


Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.