Ha a kívánt eredmény eléréséhez egy aktornál több szükséges, magyarán elengedhetetlen a kooperáció egy másikkal, amiben még van hová fejlődnie a magyaroknak, akkor azért ne tapsoljunk örömünkben. Ezt annak kapcsán tartom fontosnak leírni, bármennyire prüszkölnek egyesek, hogy Zombor államtitkár fontos bejelentést tett. Szavai szerint az egészségügyre vonatkozó stratégia fontos szemléletbéli változást mutat, mivel erősödik a népegészségügyi dimenzió. Ez szükséges, hiszen daganatos-keringési megbetegedések által okozott elhalálozások terén világhírűek vagyunk, holott a magam részéről szívesen lemondanék erről a kétes értékű dicsőségről.
E blog számtalanszor citálta az egyén felelősségét saját életminőségét – aminek csak egy része az egészségi állapot – illetően. A szerző nem tudja elfogadni, hogy az életet csak és kizárólag valamilyen központi akarattal, determinációval lehet és kell élni. A változtatás képessége, még akadályozó körülmények mellett és ellenében is, de ott van mindannyiunkban.
Azt aláírom, hogy azon bizonyos belső motorok beröffentését számos tényező – szegénység vagy elégtelen anyagi helyzet, a depriváció bármilyen dimenziója, a hozzáférés elégtelensége – befolyásolja. De érthetetlen módon jómódú, önmagukat valami torz mérce szerint magasabb polcra helyező rétegek sem helyeznek hangsúlyt önmaguk és környezetük állapotára. Súlyos tévedés azt gondolni, hogy a pénz mindent megold. Kaját meg tévét lehet rajta venni, egészséget és életet egy bizonyos ponton túl nem. Csalódások egész sorozata érheti a túlterjeszkedett egót.
Ezért kell(ene) nagyobb szolidaritással és bizalommal fordulnunk egymás felé, de már a legalsóbb szinteken is. Face to face, haver. Itt jön föl az egyén felelőssége. Mert hiába alapul, minden hibája ellenére, a hálapénz mocskos rendszerével megvert magyar egészségügy a nemzeti kockázatközösség elvére, ha a társadalom szereplői a legalapvetőbb szinten sem tesznek önmagukért semmit. Bezzeg a felelősség terítése és a felelős megnevezése rutinszerű, mint a reggeli felkelés. A szűrések éjszakáján 6250 embert értesítettek ki, s 1835 fő jelent meg azon a vizsgálaton, aminek finanszírozásában talán részt sem vesz. A többi mi a francot csinált? A figura fél tüdővel is sunyin eszi a cigit, s ezzel nehéz rokonszenvezni.
Alapvetően az együttműködés és a megbeszélés híve vagyok. Most mégis azt mondom: aki megkapja az értesítést szűrésre, állapotfelmérése, s annak nem tesz eleget, szankcionálni kell. Valahogyan. Nem dolgom kitalálni. De az nem állapot, hogy a társadalom egyik része úgy ahogy próbálja a rendszert és a társadalom vérkeringését mozgásban és életben tartani, a másik meg középső ujját mutatva elvárja, hogy oldjuk meg az életét helyette.
Ez nem fog menni cimbora.
