A pozitív példaképek nem találnak utat maguknak. Sokkal inkább válik alapkészséggé valakit megverni egy rosszul értelmezett pillantásért – ezt már kutatások is bizonyítják –, mint mondjuk erős motivációt nyerni kiváló sportolóink, tudósaink, orvosaink teljesítményéből és emberi minőségükből. Nem az ő hibájuk ez. Holott egy Berki Krisztiánról – a kiváló bajnokra gondolok, nem arra a másikra... – vagy egy Klein Dávidról minden nap kellene beszélni. De említhetném egyik barátomat is, aki háromszor tolta le az Ironmant, szóval hősök vannak a mindennapjaikban is, csak meg kell találnunk őket.
Amíg azokat a tereket – amelyek egyre inkább befolyást szereznek az egyén életében – egymást alázó, önmagukból kivetkőzött férfiak és nők uralnak, nem lesz rend. Még csak a rend látszata sem. S mindez alattomosan beszivárog a társadalom alapszöveteibe, csak egy példa: az iskolai erőszaknak, akár tettleges, akár verbális, csak egyik aspektusa az elégtelen szülői háttér. Mindent elborít a dekadencia és az a folyamat, amit – nagyon csúnya szóval – leuralásnak neveznek. Egyre csökken az írott/íratlan szabályok és normák, valamint a másik ember, mint szuverén egyén tisztelete és megbecsülése. Ne tegyünk úgy, mintha mindez meglepetésként érne minket.
A degenerált tévéműsorok és egyéb fórumok, amelyek felfuttatják és példaképekké emelik az együttélés elemi szabályait sem ismerő cukipofákat, óhatatlanul is hatással vannak az életünkre. A kisközösségek, amelyek még képesek voltak valamennyire kordában tartani a hülye gyerekeket, erőtlenek és a széthullás elkerülésével vannak elfoglalva. Ne legyen illúziója senkinek: egy emberi közösség összetartása nagyon kemény munka, minden tagjának részt kell vállalni a munkában. És ott kezdődik, hogy köszönök a szomszédnak.
Sorra hallgatom ismerőseim szomorú beszámolóit arról, hogy mindennapjaikban miképpen futnak bele olyan szituációkba, amelyeket egy kis emberséggel, a másik fél észlelésével és érdekeinek figyelembe vételével el lehetne kerülni. Heti öt bringabalesetet azért úszok meg esténként, mert kerülgetem a lámpa nélküli egoista divatbringásokat – aki lát engem, őt én nem. És még nekik áll feljebb, ugyanis elvárja, hogy teret adjak neki.
Össztársadalmi szinten folyik a nulla végösszegű verseny. Százezerek célja napi és életstratégiai szinten a másik fél legyőzése és egójának kiterjesztése.
