Röszkei figurák

A Figurák című sorozatával nemzetközi hírnevet szerzett fotóriporter, Pörneczi Bálint okostelefonnal készített képein Röszke kevésbé ismert arca tárul fel.

Kevés olyan fotós van ma a nemzetközi szakmában, aki olyan kifejezőerővel, mégis egyszerűséggel képes élővé tenni a közhelyet, miszerint minden egyes élet, minden egyes sors ugyanannyit ér. „Everyone at the same level” – ez a mottója a Franciaországban élő magyar fotóriporter, Pörneczi Bálint nagy visszhangot kiváltott Figurák című sorozatának, és nem számít, hogy éppen a francia miniszterelnököt sikerült egy szerencsés véletlennek köszönhetően megörökítenie, vagy a sarki fűszerest, a végeredmény minden egyes esetben arról tanúskodik: megismételhetetlen és összetett történetek hordozója minden egyes arc és testtartás.

Az okostelefonnal készült, és az egyik legnépszerűbb képmegosztó oldal által ismertté vált fekete-fehér széria keletkezésének körülményeiről korábban már mi is beszámoltunk. Az f22 most a sorozat azon darabjaiból kínál válogatást, amelyeket a fotós röszkei riportútja során készített. Kiszakadva a napi híréhséget és vizuális mohóságot nagyüzemi szinte tápláló hírügynökségi munkából, sikerült itt is megtalálnia azokat a névtelen hősöket, akik a látványos hírfotóknál mélyebben, de mindenképpen másképpen mutatják meg: a hírekben szereplő, sokszor csak számadatként vagy elfogult jelzők címzettjeiként megjelent tömegben hétköznapi drámák szereplői várják, hogy sorsuk így vagy úgy eldőljön.

Pörneczi nem ítélkezik, és nem enged a hatásvadász történetmesélés csábításának sem. Ahogy lapunknak megfogalmazta: számára is pihentető volt az egyébként nagyon megterhelő tíznapos röszkei tartózkodása során nemcsak a hírfotókkal foglalkozni, hanem a véletlenre bízva egy-egy újabb figurát találni egyre gyarapodó, okostelefonnal készült sorozatához. Erre szüksége is volt, mert mint mondja meglepte, hogy az odasereglett kollégákat – különösen érvényes ez a magyarokra – mennyire sokkolta a látvány. Az pedig szerinte elképesztő „tudatlanságról” tanúskodik, hogy az ügynökségek most nagy erőkkel küldik a riportereket Horvátországba, miközben – ahogy fogalmaz – nálunk „esett el Schengen”.

Pörneczi szerint azt is rossz volt látni, hogy nem kevesen a nemzetközi fotósok közül egészen erőszakos módon próbálták rávenni a migránsokat, hogy az általuk elképzelt, hatásvadász képek megszülethessenek. Ebből a szempontból – hangozzék bármilyen furcsán is – a Figurák Röszkén készült darabjai szinte intimnek tűnnek. Ami nem jelenti azt, hogy ezek mögött a fotók mögött ne húzódnának meg tragikus mozzanatok vagy rendkívüli történések.

A képek keletkezése sem nélkülözte ugyanis az éles helyzeteket és fordulatokat. A földön féloldalt fekvő szíriai könyvszerkesztő például éppen infarktus közeli állapotban volt, amikor a fotós találkozott vele, és neki kellett közreműködnie, hogy a nyelvi zűrzavarban megfelelő orvosi ellátást kapjon a férfi. A nő, akit két kisgyerekével látunk, az út során elszakadt a férjétől, akinek kilétéről nem tud semmit. Mohamed, a féllábú portréalany sokáig nem értette, mit akar tőle a fotóriporter, csak annak köszönhetően sikerült megértetni vele, hogy mi Pörneczi szándéka, amikor véletlenül angolul is beszélő irakiak csoportjába futottak bele, akik segítettek tisztázni a helyzetet.

A röszkei sorozat nem csak a menekültekről szól, hiszen olyan arcok is helyet kapnak benne, mint a visszavonult idős magyar fodrászmester vagy Rózsika, a szegedi textilgyár egykori adminisztrátora. A véletlen és a spontaneitásra épülő Figurák úgy hozta, hogy sorsuk ebben a fekete-fehér sorozatban ugyanazon a szinten jelenik meg, mint az afgán Azizé vagy a szíriai kislányé, Heliné.

A Figurák története is tovább szövődik. Jövőre a Neus Photos gondozásában könyv formájában is megjelenik. Képei pedig versenyeznek idén a rangos fotográfiai szaklapok szerkesztői által rendezett Salon de la Photo hatodik alkalommal megrendezett éves megmérettetésén, a Zoom 2015-ön – ráadásul először történik meg, hogy a válogatásba okostelefonnal készült képek is bekerültek.