Kivégzésre ítélt antilopok lettek a dolgozókból?

Ketrecbe zárt bábuk, monitorok mögött megbúvó vadászok – így jellemzi egy brit író napjaink munkahelyi kultúráját.

Bizonyára sokan vannak, akiket nem motivál a munkájuk, valójában az amerikai munkavállalók 70 százaléka van így ezzel – számol be a The Huffington Post. A dolgozói elégedettség hazánkban sem ismeretlen fogalom, és a hr külön szakággá nőtte ki magát. Számos könyvet olvashatunk idehaza is arról, hogy hogyan hozzuk ki a lehetőségeinkből a legtöbbet, akár munkavállalók, akár munkáltatók vagyunk.

Dave Colpin, a brit Microsoft munkatársa is ebben a témakörben fogalmazott meg tanácsokat egy könyvben (Business Reimagined: Why work isn’t working and what you can do about it). A szerző abból az alapállásból indul ki, hogy a munkaszervezés a ma megszokott formájában nem működőképes. Az emberek „konténerekbe” vannak zsúfolva, munkájukra nem tevékenységként gondolnak, hanem egy helyet társítanak hozzá. Szerinte a technológia csak fokozza a problémát: ahelyett, hogy felszabadítana a kötöttségek alól, és élvezni lehetne az életet, pont az ellenkezője történik. A technika az emberek ketrecévé vált. Minden elektronikusan történik, a telefonálás és más csatornák visszaszorultak, ez pedig rosszul hat a termelékenységre és a kreativitásra. Az e-leveleket, a szöveges üzeneteket megnézzük hétvégén, bevásárlás közben is, és ez Colpin szerint rossz vállalati kultúra, mert rabszolgákká váltunk.

Hazánkban huszonhárom pályázat nyerte el kilencven indulóból a 2012. évi Családbarát munkahely címet. Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár ennek kapcsán hangsúlyozta a nemzet alapját jelentő család fontosságát, és fontosnak nevezte, hogy a vállalkozások figyelmet fordítsanak a munkavállalók, a családok helyzetére is.

Őrültségnek tűnik családbarát munkahelyekről álmodozni, amikor pusztán a munkahely megtartása is óriási erőfeszítéseket igényel. Mégsem lehetetlen: pénz nem feltétlenül, viszont szemléletváltás nagyon is szükséges. Olvassa el az MNO interjúját!

Régen az iroda volt a munkavégzés helye, ma már otthon is minden feltétel adott lehet a munkához, sőt akár jobb készülékekkel is dolgozhatunk. Colpin szerint ha azt akarjuk, hogy a vállalkozások versenyképesebbek legyenek, több dolgot másképp kell csinálni. A hatalmas irodák például szörnyűek, a modern építészek és hr-esek elpusztították azokat a dolgokat, melyeknek táplálniuk kellene a motiváltságot és ösztönözni a munkavállalókat.

Ben Hammersley, aki bevezetőt írt a könyvhöz, az afrikai szavannán legelésző antilopcsordához hasonlítja a dolgozókat, miközben a vezetők – a vadászok – a monitoraik árnyékában várnak arra, hogy lecsapjanak a gyenge, terméketlen áldozatokra.

Ahhoz, hogy a legjobb munkát tudjuk végezni, az úgynevezett „flow” állapotot kell elérni, ez 15 perc alatt lehetséges. „Mikor volt az utolsó alkalom, amikor úgy telt el negyedóra, hogy nem zavarták telefonon vagy levélben?” – teszi fel a kérdést Colpin. Szerinte erre jelent megoldást, ha nagyobb szabadságot kapnak az alkalmazottak, és rugalmasabb feltételek mellett dolgozhatnak. A rugalmas munkát a munkáltató és a munkavállaló közötti bizalmi kérdésként kezelik elsősorban, a bizalom azonban nem csak a munkáltató és a munkavállaló között szükséges, hanem a munkavállalók között is.

A söröző férfiak mellett a nők nem rúgnak labdába?

A nőknél a siker kulcsa, csak nem akarják használni?

A munkatársaktól való félelem egyeseknél néha paranoid viselkedést eredményez. Elkezdenek hülyeségeket csinálni, több levelet küldenek, korán felkelnek, és akkor is levelekkel bombázzák a munkatársakat, tehát nem hatékonyan használják ezeket az eszközöket. Mindezt azért, hogy úgy tűnjön, ők nagyon szorgalmasak.

A rugalmasság szépen hangzó szervezeti cél, de ezt minden egyes alkalmazott számára elérhetővé kellene tenni. Mindez persze a megfelelő technológiától függ, és megköveteli a megfelelő eszközök megfelelő használatát, a dolog nem merülhet ki a Twitter alkalmazásában. Colpin szerint száműzni kell a lagymatag hozzáállást, nem lehet futószalagra feltett bábuként kezelni az embereket. Együttműködésre van szükség, ahol a munkavállalót érdekeltté kell tenni a munkájában.