A biztosítási csalások háttere

Hogyan próbálkoznak a legtöbben egy kis pluszpénzt lehúzni a biztosítótól?

A lakás és az autó a két leggyakoribb színtere a biztosítási csalásoknak, de el sem hinné, milyen módszerekkel ellenőrzik a biztosítótársaságok a kárbejelentőt. Egyedül persze nehezebben megy, nem árt hozzá beavatott társ is. Rávehető például a kárszakértő arra, hogy segítse az ügyeskedést? A választ a Magyar Kárszakértők Országos Egyesületének elnöke adta meg:

„Az összekacsintós, »okosban megoldós« biztosítási ügyeskedés már a múlté. A digitális technika elterjedése a biztosítási iparágban kiiktatta a régi, klasszikus biztosítási csalásokat és ügyeskedéseket” – mondta el az MNO kérdésére Kalydy Tamás, a Magyar Kárszakértők Országos Egyesületének elnöke.

„A rendszerváltás előtti időszakra – amikor a magyar állam fedezte a biztosítási kárigényeket – erősen jellemző volt az ügyeskedés, kárfelmérővel összejátszva, vagy annak tudta nélkül egyaránt. A korabeli technológiát már azzal is meg

A bonus-malus kisokos

Kirívó esetek, amikor nem térít a casco

Százféle életbiztosítás: mit válasszunk?

Egy jó lakásbiztosítás nem csak a lakást biztosítja

Az a bizonyos „apró betűs rész”

lehetett téveszteni, hogy ha az ember a fotózás előtt odakent némi koszt a karosszériaelemre, és már úgy látszódott a fekete-fehér képen, mintha megtörték volna a kocsit – mondta a szakértő. – A tapasztalatok alapján a gépjárműkárral történő ügyeskedés a leggyakoribb próbálkozás az ügyfelek részéről, ezt az ingatlanbiztosítási stiklik követik. A harmadik, a legritkább próbálkozás az életbiztosításokkal kapcsolatos ügyeskedés, ami – profiljánál fogva – elenyésző számban fordul elő, hiszen kevesen kockáztatják testi épségüket némi készpénzért, és itt feketén-fehéren bizonyítani kell a sérülések, a rokkantság vagy a halálozás tényét és körülményeit, így ezen a területen igen ritka a próbálkozás.”

„A biztosító- és a kárfelmérőszakma helyzetét nagyban javította a digitális technika elterjedése. Nemcsak a fotók kielemzésében, hanem a kárigények nyilvántartása is sokat segített a gyanús esetek kiszűrésében. Amikor egy lakcímről, de öt különböző néven jelentenek be rövid időn belül káreseményeket, az több mint gyanús, de tudunk olyanról is, amikor a biztosítótársaság magándetektívvel figyeltette a gyanús kárigényt benyújtó ügyfelet. Manapság a kárszakértőt már nem olyan könnyű »táncba vinni«. Pár tízezer forintért nem éri meg egyik kollégának sem, hogy a megbízási szerződését kockáztassa, és a szerződött biztosítók is rendszeresen ellenőrizhetik az alkalmazott kárfelmérőket” – mondta Kalydy Tamás.

Ennek ellenére biztosítási csalás a mai napig előfordul, és kijelenthetjük, hogy amíg biztosítás létezik, addig ügyeskedők is lesznek. A szakértők szerint a világválság is szerepet játszott a csalások számának megszaporodásában, a vezető helyen a mai napig az autóval és az ingatlanokkal kapcsolatos biztosítási csalások állnak.

A biztosítócégek tapasztalatai alapján – a Magyar Biztosítók Szövetsége nem vezet statisztikát a regisztrált csalásokról – az ügyeskedők egy része valós káreseményen próbál többet keresni, mint amennyi az érvényes biztosításából adódna, a másik fele pedig direkt utazik a káresetekre, eleve ezért köt biztosítást, és vásárol hozzá „beáldozható” alacsony értékű ingatlant vagy gépjárművet. Az indíték mindkét esetben a vagyonszerzés, de amíg az előbbi – bár ez is büntetőjogi kategória alá esik – egyszeri, nyerészkedős próbálkozás (ha már évek óta fizetem, legalább valamit lássak belőle), addig a másik szegmenshez komoly bűnözői körök kapcsolhatók, nemritkán bevont biztosítási ügynökökkel, kárszakértőkkel, orvosokkal, esetenként akár rendőrökkel is.

A lakásbiztosításhoz kapcsolódó csalások a gépjárművel elkövetettekkel szemben nem igényelnek különösebb befektetést, elég egy élő lakásbiztosítás, és pár számla drága műszaki cikkekről. Ugyanez nagyban is tetten érhető: leégett, kirabolt raktárkészletek nőttek meg egyik napról a másikra, a káreset előtti napokban. Az ingatlankárok megszaporodása a devizahitellel is kapcsolatba hozható: többen úgy akartak megszabadulni az egyre növekvő lakáshitelüktől, hogy porig égették a behitelezett ingatlant, de a hitelezett gépjárművek sem úszták meg: az egyre növekvő terhek alól volt, aki külföldre vitte és eladta a gépkocsit, de olyan is volt, aki itthon lopatta el, vagy egyszerűen csak felgyújtotta azt.

Az üzletszerűen, csoportosan elkövetett csalássorozatok elsősorban a gépjárműkárral kapcsolatosak. Lecserélt törött karosszériaelemek, külföldön eladott, majd lopottként bejelentett kocsik, frissen megkötött cascóra másnap bejelentett töréskárok jellemzik ezt a csalásfajtát.

A biztosítók természetesen megpróbálnak résen lenni. Ahogyan azt fentebb a kárszakértők egyesületének elnöke is említette, a biztosítótársaságok is felkészültek a csalókra: a magánnyomozók mellett egyre többen használnak olyan számítógépes nyilvántartási rendszert, ami kiszűri a rizikós bejelentéseket: az egy lakcímre több káresetet bejelentőket, de a nyilvántartott káresetek, rendszám és személyes adatok alapján is keresgélhetnek, és ahol egybeeséseket mutat a rendszer, ott nagy eséllyel lehet szó csalásról. Nem ritka, hogy egy karambolos baleset résztvevői után a Facebookon informálódnak, a netes ismeretség ugyanis árulkodó jel lehet.

Igaz, a biztosítók nagy része nem tesz feljelentést a leleplezett próbálkozások kapcsán, ezért az ügyeskedők közül kevesekben tudatosul, hogy a biztosítási csalás nem gyerekcsíny: büntetőjogi kategória alá esik, és egytől öt évig terjedő börtönnel büntethető.