Nincs megfelelő fogyasztóvédelmi politika

A Budapesti Békéltetőtestület elnöke maga is rendszeresen használja a vásárlók könyvét.

– Mikor reklamált utoljára termék vagy szolgáltatás miatt?
– Folyamatosan ezt teszem, rendszeresen írok a vásárlók könyvébe. Néhány hete a MÁV-val utaztam, de a vonatra szóló helyjegyet nem tudtam igénybe venni. A válaszuk az volt, hogy az osztrák társaság nem indította el a megfelelő számú vagont. A hentesnél viszont nem reklamálok, ott a feleségem vásárol. Egyébként a konzervatív vásárlók táborát erősítem. Szeretem megnézni a terméket, tájékozódni, és ugyanazokon a helyeken beszerezni. Azokhoz a vállalkozásokhoz megyek vissza, ahol azt követően is fontos vagyok, miután már eladták nekem az árut. Szokásom, hogy megnézem az ügyfélszolgálati irodákat, belenézek a vásárlók könyvébe, hogy ki mire panaszkodik, abból én is tanulhatok.

– Ezek szerint mindig panaszkodni kell?
– Nem ezt állítom, de az a fogyasztó, aki rámenősebb, könnyebben eléri a célját. Szerencsére a mai fiatalok tudatosabbak, elkérik a vásárlók könyvét, hívják az üzlet vezetőjét. Aki beletörődéssel intézi az ügyét, azt úgy is kezelik. Érdemes megfigyelni, hogy bánnak a német vagy az angol fogyasztókkal külföldön. Sok helyen a magyarok nem egyenrangúak más uniós fogyasztókkal. Más turisták jobb szobát kapnak, kedvezőbben bánnak velük. Akkor is, ha ugyanannyit fizettek egy szállodában, mint a külföldi. Ebben azért persze közrejátszik a nyelvtudás is. Arra kellene törekedni, hogy a magyar virtus mindenhol meglegyen. Erről sajnos valamiért nem beszélünk, pedig fontos téma. Szerencsére a most felnövő generációnál ez változik, náluk ez már nem lesz gond.

– Jó ma fogyasztónak lenni Magyarországon?
– A magyar fogyasztót a mostani jogrendszer megfelelően védi, erre még az alaptörvény is kitér. Az utóbbi időben az élelmiszer-biztonság és a hírközlés területén a korábbiaknál jóval szigorúbb szabályok léptek hatályba. Például a magyar békéltetőtestületi rendszer egyedülálló Európában. Hozzájuk fordulhat a fogyasztó a bíróság helyett, ha nem tud megegyezésre jutni a problémás céggel. Ennek és a hasonló szervezeteknek a szerepe az uniós jogharmonizációval még tovább nőtt, ingyenes és gyors lehetőséget biztosítanak vitarendezésre. Pozitív példa erre a jegybank pénzügyi fogyasztóvédelme.

– Több károsult, mint például a Quaestor- és Buda-Cash-ügyfelek, ezzel biztosan nem értenének egyet.
– A károsultak megsegítésére szolgáló törvényeket nem a jegybank hozta, ez a jogalkotó feladata. A Magyar Nemzeti Bank a pénzügyi intézményeket felügyeli, ha kell, bírságol. Ez jól látszik az elmúlt évek tapasztalataiból. A korábbi időszakhoz képest több az eljárás, nagyobb arányban derül fény a visszásságokra, egyre inkább kézzelfoghatóvá vált a pénzügyi fogyasztóvédelem.

– Sok kritikával illették a közelmúltban a jogalkotót.
– Sok problémát látunk, ezekre kötelességünk felhívni a figyelmet, hogy jobbá tegyük a fogyasztóvédelmet. Magyarországnak február óta nincs középtávú fogyasztóvédelmi politikája, pedig másfél-két éve dolgozik rajta a szakma. A jogalkotóknak többet kellene fektetni az intézményrendszerbe. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a kormányhivatalok kollégái nem tudják, mi lesz velük a jövőben, és így nehéz dolgozni. Kevesen vannak, bonyolult elvégezni a piacfelügyeleti feladatokat. Erősíteni kellene az intézményrendszert. A békéltetőtestületeknél is egyre több a feladat, de ezzel párhuzamosan jelentősen csökkent a rájuk fordított állami pénz. Amikor a fogyasztóvédelem területe a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartozott, még megfelelő pályáztatási rendszer működött, a civil szervezetek el tudták látni a fogyasztóvédelmi törvényben meghatározott feladataikat, sajnos ma már nem. Amióta a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium átvette a területet, gyengültek a civilek, jelentősen csökkent a költségvetés erre fordítható része. A tárcának többet kellene lobbiznia több forrásért, persze lehetséges, hogy ez nem is céljuk. Van olyan ország, ahol a fogyasztóvédelem minisztériumi szinten működik, Magyarországon az államtitkárságon mindössze öten foglalkoznak vele érdemben.

– Azért vannak kormányzati eredmények. Ha minden jól megy, a KDNP eléri, hogy januártól szigorodjanak a termékbemutatókra vonatkozó szabályok.
– Ideális az lenne, ha végleg betiltanák a termékbemutatókat, de a szigorításnak is örülök. A legtöbb vállalkozás törekszik a békéltetőkkel való együttműködésre. A termékbemutatós cégek nem. Néhány kivételével nekik csak egy céljuk van, átverni a fogyasztót. A másik terület az építőipar, itt is sok csalóval találkozunk.

– Ötdecis sör helyett négydecis. Egy liter tej helyett kilenc deci a boltban, de az ár változatlan. Mit tehet a fogyasztó?
– Az árképzésbe nem lehet beleszólni, csak abba, hogy az emelésekről megfelelően tájékoztassák a fogyasztót. Ha szabálytalanság történik, akkor a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vagy a Gazdasági Versenyhivatal jár el tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat esetén. Nincs viszont államilag meghatározott árképzés. Ha valaki tudatos szeretne lenni, az vásárlás előtt olvassa át a leírásokat, főleg a műszaki termékeknél. De vegyünk egy másik példát: a tartós használatra vásárolt árucikk egyébként ma már egészen megbízhatók, függetlenül attól, hogy Kínából jönnek-e vagy sem. A kifutó termékkel bánjunk óvatosan, mert valószínű, hogyha alkatrésszel van problémánk, azt nehezebben pótolja majd az adott cég. Merjünk élni a jogainkkal, ha valami nem tetszik, mondjuk el, írjuk le. A legfontosabb azonban, hogy mindig tegyük el a nyugtát.

– Egyre többen vásárolnak azonban otthonról.
– Nyugtát ilyenkor is kapniuk kell. A fogyasztók egyre többet vásárolnak online, ezzel párhuzamosan persze nő a panaszok száma is. Januártól, ha a fogyasztó egy másik uniós tagállami webáruházból vásárol, és gond adódik, úgy rendezheti a vitát, hogy ki se lép a lakásból. A saját nyelvén elérhető weblap köti össze a kereskedővel és az ügyet eldöntő békéltetőtestülettel.