Hogyan lehet olcsó jeggyel drágán repülni?

Fapados történet fapados fordulatokkal.

Fapadossal néhány ezer forintért is elrepülhetünk Európa nagyvárosaiba – ha időben vesszük a jegyet. Főként akkor lesz olcsó az út, ha a lehető legpuritánabb módon, csomag nélkül szeretnénk elutazni A-ból B-be, és nem veszünk igénybe extra szolgáltatásokat. Nem árt az sem, ha utólag nem akarunk módosítani a jegyen, nem szállunk át, és nem jön közbe váratlan körülmény. Mert ha az előzőekre csak egy válasz is igen, alaposan megdrágulhat az út. Most a saját bőrömön tapasztaltam, hogyan próbálnak nem is kevés extra pénzhez jutni az olcsó utakat kínáló légitársaságok.

Ha valaki Wizz Air-jegyet vásárol a neten, az ímélfiókjába – egyébként dicséretes módon – emlékeztető levél érkezik két nappal az út előtt, amelyben összegyűjtöttek néhány hasznos információt: kik, hova, mikor utaznak, milyen szolgáltatásokra fizettek elő, egyebek. Mivel mindenki pénzből él, fontos, hogy minél több szolgáltatást adjanak el, ezért egész bekezdések szólnak a csomagokkal kapcsolatos szabályokról, és a levélben felajánlják a lehetőséget, hogy az utas az ingyenes kézipoggyászról fizetős nagyobbra váltson, vagy ha esetleg megvette a nagyobb kézipoggyászt, átválthatja 23 kilogrammos bőröndre is. Én is rányomtam a váltson szóra – a magyar nyelv szabályai szerint ennek azt kellene jelentenie, hogy némi ráfizetéssel a nagyobb kézipoggyász helyett feladhatok egy bőröndöt. A hivatkozás azonban nem működik, pontosabban a következő üzenetre mutat: sajnos hiba történt, az oldal nem található.

A váltás lehetőségét a légitársaság oldalán sem találtam meg, helyette volt opció arra, hogy kifizessük a feladott bőrönd díját teljes áron. Ezzel az a baj, hogy megmarad a nagy kézipoggyász is: a nagyobb bőröndre váltó utas így néhány ezer forintot kifizet a semmire.

Ez a kisebbik baj, a nagyok akkor jönnek, ha – akár a légitársaság vagy a repterek hibájából – valami változik az eredeti állapothoz képest. Október 6-án reggel a Budapest–Luton járaton külön fizettünk azért, hogy a második sorban üljünk – átszállás miatt fontos volt, hogy az elsők között tudjuk elhagyni a gépet –, ám mivel a légitársaság az utolsó pillanatban típust cserélt, a légikísérők szabad ülőhelyválasztást engedélyeztek minden utasnak. Ennek következtében a mi helyeinket, amelyekért felárat fizettünk, a korábban érkezők elfoglalták. Ez a történet végül jól végződött, így is elértük a Skóciába tartó másik járatot, de attól még tény: fizettünk valamiért, amiért nem kaptunk szolgáltatást.

Ezeket az utakat egyébként egy meglehetősen bonyolult forgatás miatt szerveztem: összesen tizenöt különböző repülőjegyet vásároltam három légitársaság járataira. Ezek közül tizenegy szólt a Wizz Airéire. (A fapadosjegyeknél jellemző, hogy nem oda-vissza útra szólnak, hanem csak egy út van egy foglalásban – a hasonló megoldás a hagyományos légitársaságoknak sokba kerülne, ők a retúrt preferálják.)

Visszafele három külön jeggyel összesen hat személy utazott volna a London-Lutoni repülőtérről Marosvásárhelyre. Az erdélyi reptér azonban egy hétre leállt, nem fogadott járatokat. Nem örültem, de elfogadom, hogy van ilyen. Kaptam levelet a légitársaságtól, amelyben jelezték, hogy a járatunkat törölték, és a napokban hívni fognak, hogy átfoglaljak más úti célra, vagy visszaadják a pénzt. A pénz visszaadása nem tűnt korrekt opciónak – én idejében megvettem az olcsóbb jegyeket, de az utazáshoz közeli időpontban már csak jóval drágábban tudtam volna másikat venni, ráadásul távoli reptérre.

Vártam néhány napot a hívásra, de nem csörrent meg a telefonom. Felhívtam a Wizz Air emelt díjas számon elérhető ügyfélszolgálatát, ahol tizenöt perc után megszakadt a beszélgetés. Ez az idő nem volt elég arra, hogy megoldódjon a problémám, viszont a telefonálásért kifizettem 4500 forintot. (Időközben írtam egy panaszlevelet is a honlapon található címre, de csak automatikus visszaigazolás érkezett, érdemi válasz nem.)

Napokkal később csörgött a telefonom, és az angol nyelvű operátor – magyar nyelvű ügyintézés csak emelt díjas számon jár, annak ellenére hogy a légitársaság közel négymillió utast mozgat Ferihegyen évente – gond nélkül átírta az egyik utas jegyét Bukarestbe. Hiába mondtam, hogy van még két foglalásunk, összesen öt érintettel, azokat „nem találta meg” a rendszerben. Éppen villamoson ültem, amikor hívott, így nem tudtam előkeresni a foglalási kódokat. Minden bizonnyal véletlen, hogy az ír állampolgár volt a szerencsés, akinek megoldották a problémáját.

Mivel közelgett az utazás időpontja, kénytelen voltam új jegyet vásárolni Londonból Bukarestbe. Négyünknek ez 26 ezer forinttal többe került, mint az eredeti összeg. Egy másik jegyet is vettem Budapest végállomással, hogy a kollégám – aki kifelé még Erdélyből jött Skóciába – egy éjszakai autóbusszal eldöcögjön Marosvásárhelyre, felvenni a reptéren leparkolt autónkat. Mi pedig Bukarestből bérelt autóval mentünk Székelyföldre – ez újabb néhány tízezer forintos pluszkiadást jelentett, hiszen ha Marosvásárhelyre érkezünk volna, nem kell bérelni semmit, beülünk a saját kocsinkba.

Október 14-én, huszonkilenc nappal a panasz benyújtása után végre válasz érkezett a levelemre. Udvariasan arról érdeklődtek, a bankkártyámra utalják vissza a törölt járatok árát, vagy adok számlaszámot. Az első opciót választottam – ez gördülékenyen működött már többször, például törölt szállodafoglalásoknál –, de meglepetésemre négy nap után kaptam egy újabb levelet, amelyben arról tájékoztattak, hogy a visszautalás mégsem működik, adjak számlaszámot. Tipikus kifárasztásos stratégia: hátha megunom, és nem válaszolok, így részükről lezártnak tekinthetik az ügyet. Ekkor már megnéztem komolyabban a levelet, és kiderült: az egyik foglalás esetében 109,46 helyett csak 37,96 fontot akarnak visszaadni, a másik jegy esetében 301,20 lejből 73,60-at. Magyarán az összeg kétharmadát lenyúlják, miközben nem történt semmilyen szolgáltatás, hiszen a járatot törölték.

A fentieket nem azért írtam le, mert a magánügyeimmel akarom untatni az olvasót. A tanulság a fontos: könnyen lehet, hogy az olcsónak tűnő jegy alaposan megdrágul, ha nincs szerencsénk az időponttal.