Ezeket az utakat egyébként egy meglehetősen bonyolult forgatás miatt szerveztem: összesen tizenöt különböző repülőjegyet vásároltam három légitársaság járataira. Ezek közül tizenegy szólt a Wizz Airéire. (A fapadosjegyeknél jellemző, hogy nem oda-vissza útra szólnak, hanem csak egy út van egy foglalásban – a hasonló megoldás a hagyományos légitársaságoknak sokba kerülne, ők a retúrt preferálják.)
Visszafele három külön jeggyel összesen hat személy utazott volna a London-Lutoni repülőtérről Marosvásárhelyre. Az erdélyi reptér azonban egy hétre leállt, nem fogadott járatokat. Nem örültem, de elfogadom, hogy van ilyen. Kaptam levelet a légitársaságtól, amelyben jelezték, hogy a járatunkat törölték, és a napokban hívni fognak, hogy átfoglaljak más úti célra, vagy visszaadják a pénzt. A pénz visszaadása nem tűnt korrekt opciónak – én idejében megvettem az olcsóbb jegyeket, de az utazáshoz közeli időpontban már csak jóval drágábban tudtam volna másikat venni, ráadásul távoli reptérre.
Vártam néhány napot a hívásra, de nem csörrent meg a telefonom. Felhívtam a Wizz Air emelt díjas számon elérhető ügyfélszolgálatát, ahol tizenöt perc után megszakadt a beszélgetés. Ez az idő nem volt elég arra, hogy megoldódjon a problémám, viszont a telefonálásért kifizettem 4500 forintot. (Időközben írtam egy panaszlevelet is a honlapon található címre, de csak automatikus visszaigazolás érkezett, érdemi válasz nem.)
Napokkal később csörgött a telefonom, és az angol nyelvű operátor – magyar nyelvű ügyintézés csak emelt díjas számon jár, annak ellenére hogy a légitársaság közel négymillió utast mozgat Ferihegyen évente – gond nélkül átírta az egyik utas jegyét Bukarestbe. Hiába mondtam, hogy van még két foglalásunk, összesen öt érintettel, azokat „nem találta meg” a rendszerben. Éppen villamoson ültem, amikor hívott, így nem tudtam előkeresni a foglalási kódokat. Minden bizonnyal véletlen, hogy az ír állampolgár volt a szerencsés, akinek megoldották a problémáját.
