A legenda szerint azon a napon, amelyen Mátyás király Bécsben eltávozott az élők sorából, a Velencei Köztársaságból ajándékba kapott oroszlánja is kilehelte lelkét a budai várban. Noha már történelmünk korai századaiban is tartottak vadállatokat a Kárpát-medencében, az uralkodói oroszlánketreceket és az itt-ott berendezett vadaskerteket leszámítva nem volt valódi, a szó mai értelmében vett állatkert hazánkban a 19. század második feléig. Akkor azonban egyként fogott össze a magyar társadalom, hogy lemaradását – többek között az akkor már több mint százéves schönbrunni állatkerthez képest – behozza. A főváros által a Városligetben felajánlott telkek közül végül azt választották, amelyik a vasúthoz közelebb esett. A választás később tragikusan szerencsétlennek bizonyult, mivel a második világháborúban a stratégiai fontosságú vasútvonal bombázása szinte teljesen elpusztította az állatkert állományát. De ne siessünk ennyire előre!
Olvassa el Sashegyi Zsófia cikkét arról, hogyan vált az állatkert hosszú, kalandos évtizedek alatt az ország leglátogatottabb, legszeretettebb hazai közintézményévé!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!