Felelősek vagyunk Gyurcsány Ferenc miatt

A riporterek az elmúlt napokban folyamatosan azt kérdezgették, hogyan történhetett meg az, hogy Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd elhangzása és a rendőri brutalitások után tizenöt évvel még mindig itt van a magyar politikában, sőt, ismét az ellenzék vezető figurájává nőtte ki magát?

A kérdés keményen kopog és zavart a csend.

Persze jönnek válaszok: roppant tehetséges politikus, nagy a hálózata, sok a pénze, kézben tart mindenkit, jó a rokonsága, alacsony színvonalú, tehetségtelen politikusok vannak a balliberális oldalon és a többi.

És ezekben mind van igazság.

De – szerény véleményem szerint – egyik sem mutat rá a lényegre, ami sokkal egyszerűbb annál, mint elsőre gondolnánk.

A válasz ugyanis az, hogy Gyurcsány azért van még mindig itt, mert hagytuk és engedtük, hogy itt maradjon.

Nem tettünk ellene érdemben semmit.

Tisztázzuk: az az ember, aki erkölcstelenségeket, aljasságokat és bűnöket követ el, ha nem állítják meg, a továbbiakban is erkölcstelenségeket, aljasságokat és bűnöket fog elkövetni. Most akkor miért csodálkozunk, hogy Gyurcsány ott hőbörög a parlamentben még mindig és ő beszél arról, hogy elszámoltatja az Orbán-kormányt, s hogy földönfutókat csinál belőlük?

Ugye emlékszünk a skorpió és a teknős vízen átkelésének tragikus végkifejletére?

Ha egy ember lop a boltban, s utána nem büntetik meg, továbbra is lopni fog.

Ha egy állami tisztviselő korrupcióban vesz részt, de mindig megússza a büntetést, továbbra is korrupt lesz.

Ha egy pénzügyi spekuláns tönkretesz devizákat, országokat, emberi sorsokat, s nincs következménye a cselekedeteinek, akkor a spekuláns egyre nagyobb tételekben kezd ártani embereknek és országoknak.

S ha egy miniszterelnök rendőrsége vérfürdővé változtathatja az Astoriát és környékét, s annak nincs sem jogi, sem politikai következménye, akkor ugyanez az esemény újra bekövetkezhet.

Ez ilyen egyszerű.

Mi is felelősek vagyunk tehát Gyurcsány jelenlétéért. Mások is, jómagam is.

Látszatból persze sok mindent mintha tettünk volna, valójában azonban mégsem.

Persze vannak néhányan, akik sok mindent megpróbáltak azért, hogy legyen következménye Gyurcsány aljas cselekedeteinek, közülük itt és most csak egy nevet emelnék ki, ő pedig Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági tanácselnök, aki személyében feljelentést tett Gyurcsány Ferenc ellen a 2006. október 23-ai rendőri brutalitások kapcsán. Mit tehetett volna többet? Nem ő tehet róla, hogy immáron tíz éve nem kapott feljelentésére választ az ügyészségtől – ami teljes nonszensz, de ennek sincs semmilyen jog- vagy politikai következménye.

De a kivételeket leszámítva, a felelősségünk kapcsán a többes szám első személy mégis megáll, mert mi, magyar emberek hagytuk és engedtük, hogy Gyurcsány a mai napig itt grasszálhasson és illegethesse magát közöttünk, jó szándékú magyar állampolgárok között. Meghülyítve, elbutítva és átverve a fiatalokat, az Y és a Z generációt.

Az Illés együttes dala hallik a távolból: miért hagytuk, hogy így legyen?

És felbukkan egy mondás, amely a leginkább idevaló, s amit egyesek Edmund Burke-nek, mások John Stuart Millnek tulajdonítanak: a gonosz győzelméhez nem kell más, csak annyi, hogy a jók ne tegyenek semmit.

(Borítóképen: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke. Fotó: MTI/Kovács Tamás)