Negyvenöt éve elemezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont a könnyűzene társadalmi hatásait.

Gyurcsány azért van még mindig itt, mert hagytuk és engedtük, hogy itt maradjon.

A dobogóra nem engedték fel őket a megjelenés évében. Így volt ez már akkor is: Illések és pofonok különböztek, ami rányomta a bélyegét a zenekarok népszerűségére.

Egy Angela Davis polgárjogi aktivistáról készült képet is belecsúsztattak minden elkészült lemezborítóba.

Szó sem volt arról, hogy a „legvidámabb barakknak” hazudott ország saját, külön utas akcióba kezdett volna. A keleti blokk egyfajta kísérleti laboratóriumként működött.

A Fővárosi Művelődési Ház a nagy nyilvánosság előtt leginkább az 1968–1973 között itt működött Illés Klubról híresült el, ahol „a magyar Beatles” minden szerda este fellépett.

Mi lett volna, ha ötvenöt éve, 1966-ban Szörényi Levente, Bajtala János és Jinda György eleget tesz Szilárdi Béla dzsesszbőgős felkérésének?

A BBC-ben a magyarországi viszonyokra vonatkozóan elhangzott keresetlen, ámde igaz mondatuk volt az ok.