Ötvenéves az Illés Human Rights című lemeze I.

Az Illés együttest 1970 tavaszától 1971 tavaszáig csaknem egy évig súlyos retorzió érte a BBC-ben adott, a magyarországi ifjúságpolitikát kritizáló nyilatkozata miatt. Az egyéves moratórium idején nem játszhattak Budapesten, de Miskolcon és Egerben sem, így lettek ők „a vidék legjobb zenekara”. A rádióban és a televízióban sem adták le dalaikat, de kikerültek Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok című filmjéből is (öt daluk azonban maradhatott, csak mások játszották el helyettük). Miután feloldották a szilenciumot, nemcsak visszatérhettek a budapesti, világot jelentő deszkákra, és szerepelhettek újra a rádió és televízió műsoraiban, hanem éppen ötven éve adhatták ki következő, Human Rights című nagylemezüket is.

Angela Davis 1972-ben Fotó: (AP)

Angela Davis ellen akkoriban eljárás folyt az Egyesült Államokban, kommunista összeesküvéssel vádolták, ami miatt a szocialista országokban hősként ünnepelték.

A későbbi kommunista egyetemi oktató még egy fegyveres börtönkiszabadítási kísérletben is részt vett 1970-ben, melynek kudarca után azt mondta róla Ronald Reagan akkori kaliforniai kormányzó, hogy „ez a nő soha többet nem állhat katedrára Kaliforniában”. El is töltött tizenhat hónapot előzetes letartóztatásban, míg végül a nagy nemzetközi nyomás hatására 1972-ben felmentették a bűnszövetségben elkövetett emberölés vádja alól (a börtönakciójuknak öt halottja volt).

Angela Davis szabadlábra helyezése után egy nappal, 1972. február 25-én
Fotó: AP

Később kitüntették a szovjet Nemzetközi Lenin-békedíjjal, és végigroadshow-zta a keleti blokk országait, köztük hazánkat is. Mintegy megelőzve korát és a jelenleg világszintű mértéket öltő LMBTQ-ámokfutást, 1997-ben egy válással a háta mögött még azzal is előhozakodott, hogy leszbikus. Megszállottságára és eltökéltségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a mai napig hangoztatja, hogy „a szocializmus az egyetlen jövő hazánk és a bolygó számára”.

Áthallásos dalok a betiltottak szájából

A Human Rights témaválasztásának az ötlete a rocktörténeti hagyományok szerint sokkal korábbra nyúlik vissza. Az történt ugyanis, hogy amikor Bródy János az Országgyűlés könyvtárában készült a műegyetemi vizsgáira, odament hozzá valaki, hogy felhívja a figyelmét az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, oda is adta neki a kötetet. Nyilvánvalóan ennek a tényleges mondanivalója szembement az akkori politikai-ideológiai elvárásokkal, mégis legális volt, mert Magyarország tagja volt az ENSZ-nek. Így nem volt tilos olvasni ezt a dokumentumot, s ez alapozta meg a Human Rights című lemez A oldalának, magának az oratóriumnak a szövegét, szó szerint is idéztek belőle. A szövegíró Bródy Jánosnak persze nem kellett a szomszédba mennie ahhoz, hogy dupla fenekű mondataival zavarba ejtse a cenzorokat ezen a nagylemezen is, akik viszont nem tudtak – vagy pártutasításra nem akartak? – belekötni a szövegbe. A dalok a szokásos módon áthallásosak voltak, és igazából a hazai kommunista viszonyokat kritizálták. Nem szerepelhetett rajta azonban a zenekar az 1971-es táncdalfesztiválon visszatérés gyanánt előadott és önmagáért beszélő, Elvonult a vihar című száma, ami nyilván saját sorsukat is beleszőtte a dalba. Nem kerülhetett fel a lemezre a Good bye, London sem, ami egyértelműen az 1970-es angliai tartózkodásuk élményeit dolgozta fel, ahonnan tulajdonképpen eredeztethető az eltiltásuk is, és sokak szerint ez a zeneileg egyik legkiérleltebb alkotásuk az Illés-korszakban. A Human Rightsra már csak azért sem fért fel, mert koncepciójában nem illett hozzá, de talán közrejátszott a késleltetett megjelentetésben az is, hogy a BBC-s nyilatkozatuk miatti büntetésük 1971-ben még nagyon friss élmény volt mind a betiltók, mind a betiltottak számára.

Szörényi Levente és Illés Lajos 1970-ben
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A Human Rightsnak már csak azért is különleges jelentősége van a magyar rocktörténelemben, mert abban az időben nem lehetett minden kockázat nélkül beszélni az emberi jogokról, illetve azok hiányáról. Márpedig ezen a lemezen megjelent egyebek mellett a polgári szabadságjogok, illetve a társadalmi szolidaritás számonkérése, amit akkoriban nyilván nem lehetett nevén nevezni. Az ENSZ közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát végigolvasva úgy döntöttek, hogy az első öt pontját érdemes feldolgozniuk különösebb cenzurális kockázatok nélkül, mert a továbbiak még kényesebb kérdéseket is feszegettek. Ott volt például az a kitétel, miszerint minden embernek joga van bármely ország elhagyására, még a sajátjáéra is, és ez a kommunizmusban egyértelműen a disszidálásnak nevezett emigrálásra volt vonatkoztatható, így ezzel végül nem foglalkoztak.

A lemez oratorikus elemeket is tartalmaz, bár nincsenek benne visszatérő dallamok, mindenesetre követte az ENSZ dokumentumának az első öt pontját.

Ezek közül az első Mensáros László – aki 1956-os forradalmi tevékenysége miatt ült is Kádár börtönében – tolmácsolásában a nagylemez bevezetésében úgy hangzott, hogy „Minden ember szabadon születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek.”

(Folytatjuk)