A gyár dolgozóit először a kor szellemének megfelelően 1951. december 21-én, Sztálin születésnapján engedték be az épületbe, amelyben akkor tizenhét kisebb helyiség és egy, a kor színvonalának megfelelő, hatszáz nézőt befogadó színházterem állt.
A majdani FMH előbb Pamuttextil Művelődési Ház, majd 1954-től Dallos Ida Kultúrház néven futott (a rendszer ekkoriban igyekezett minél több intézményt elnevezni illegális kommunista elvtársairól, jelen esetben egy nyilasok által 1944-ben kivégzett újpesti pamutgyári munkásnőről), az átnevezés pedig összefüggött azzal, hogy három újbudai textilgyár üzemi bizottságai összefogtak a fenntartást illetően, majd a kör hamarosan hat gyárra bővült. Ez már azonban az előszobája volt annak, ami 1959-ben be is következett: az egyre erősebb szakszervezeti befolyás (ekkoriban a szakszervezetek nem voltak igazi érdekvédő szervezetek, hanem a hatalom kinyújtott csápjaiként működtek, többek között ezért sem erős manapság Magyarországon a szakszervezetiség) következtében a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) 1959-ben átvette a fenntartói szerepkört, s ezáltal a befolyást is, miáltal az intézmény elnevezése Szakszervezetek Kultúrotthonára módosult. Ez sem tartott sokáig, mert hatvan éve, 1961-ben felvették az azóta is jól bevált és a köztudatban gyökeret eresztő Fővárosi Művelődési Ház nevet, ami lényegében ma is használatos, de a Kádár-rendszerben a lényeg mit sem változott, a SZOT fennhatósága alá tartoztak (az új névvel együtt megkapták a Dohány utca 32. alatti Egressy Klubot és a Népköztársaság útja – ma Andrássy út – 101. alatti Fővárosi Népművelési Tanácsadót is).





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!