A reklám- és plakátművészet hosszú évtizedekig együtt mozgott a művészeti irányzatokkal. Ez annak volt köszönhető, hogy régen még az elismert festők alkották meg a fontos eseményeket vagy termékeket reklámozó kültéri plakátokat (napjainkban a reklámplakát készítés nem tekinthető művészetnek, jobb esetben ügyes grafikusok alkotják meg őket). Így amikor a szecesszió a századfordulóra az egész vizuális kultúrát átfogó korstílussá vált, ez a plakátművészetben is megmutatkozott. Az új stílus szakított a historizmussal, és a múlt stílusjegyei helyett a természetből merített. Az irányzat képviselői az akkor modernnek számító kor életérzését akarták alkotásaikkal átadni. A kor embere pedig szórakozott, sportolt és egyre inkább figyelt a divatra.
A Magyar Nemzeti Galéria Az élet művészete – Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914) című tárlata ugyan csak időszaki, mégis meglepően gazdag – több termen keresztül vezetik be az érdeklődőket a témába –, így nem lehet és nem is érdemes gyorsan végigrohanni rajta. Hagynunk kell időt magunknak, hogy befogadjuk az arany cirádákat, a bájos arcocskákat, a virághegyeket és az alkotásokból áradó boldogságot.
Nők a szecesszió remekein
A kiállításon látható plakátok egyik legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy majdnem mind női alakot ábrázolnak. Nem is akármilyet, hanem éteri, kecses szépséget. A nő érzékisége a századfordulón központi témává vált, ami nem csoda, hiszen a szecesszió kihatott a divatra és megváltoztatta a 19. századi női viseletet, így formálva a nőideált is. A férfiközönségnek szóló plakátokon gyakran használtak csábító női alakokat, míg a nőknek szóló plakátok erősítették a független nő képét. Viselkedésmintákat mutattak a szebbik nemnek, ezért a plakátokon szereplő hölgyek szórakozni jártak, bicikliztek, dohányoztak, korcsolyáztak, kiállítást és színházat látogattak vagy éppen vásároltak.
A tárlaton a nagy külföldi nevek alkotásai mellett, mint például Alphonse Mucha, Gustav Klimt vagy éppen Henri de Toulouse-Lautrec, bemutatják a hazai szecessziós plakátművészetet is, mindezt úgy, hogy a magyarországi lépéseket nemzetközi kontextusba helyezi. Ez azért is példátlan, mivel mindez idáig a korai magyar plakátművészetről nem született átfogó kiállítás vagy könyv.
Pedig olyan nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő művészek alkottak ebben a formában, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly. A 120 plakátot felvonultató kiállításon a neves festők mellett megtekinthetők a plakátra szakosodott művészek alkotásai is, mint Faragó Géza, Biró Mihály, Helbing Ferenc és Tuszkay Márton.
