Az első magyar művészeti plakátot Benczúr Gyula tervezte, az 1885-ben rendezett Országos Általános Kiállítás hirdetésére, reneszánsz plakátstílusban. Annak érdekében, hogy a hazai plakátművészet is felzárkózzon a nemzetközi mezőnyhöz, számos plakátpályázatot hirdettek meg. Végül 1900 körül már művészi, minőségű plakátokat is lehetett találni a magyar városok hirdetőoszlopain.
Ami azonban szembeötlő, hogy a magyarok megtartottak némi nemzeti jelleget: láthatunk például huszárt ábrázoló plakátot, az alkotásokon szereplő virág pedig a legtöbb esetben tulipán. Nem csoda ez, hiszen hazánkban a 19. század végén a művészetről szóló viták fő témája volt a modern „idegen” hatásokkal szembeni, sajátosan magyar művészet megteremtésének igénye.
Ezért a szecessziós iparművészet és grafika elkezdte felhasználni a népművészeti formakincset, így a már említett tulipánon kívül a pávát, sőt a kopjafát is.
A szecesszió azonban nemcsak a plakátművészetre, hanem a lakások enteriőrére is hatással volt. Így a kiállításon megcsodálhatunk néhány polgári lakásban használt berendezési tárgyat és Zsolnay porcelánt is. De olvashatunk a megváltozott higiéniai szokásokról, sőt külön rész foglalkozik a szórakozáshoz kapcsolódó plakátokkal, így a sportolást, a színházbajárást és az éjszakai szórakozást reklámozó és népszerűsítő plakátokkal. Csodálatos kordokumentumok ezek is mind.
A tárlat október 5-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!