Hol a határ? – „A segítséget oda kell vinni, ahol a baj van”

Sérti a tagállamok szuverenitását a migránsoknak a befogadási kvóta alapján történő elhelyezése – hangzott el a Migrációkutató Intézet és az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának közös rendezvényén. A Hol a Határ? – Nemzeti szuverenitás és uniós hatáskörátlépés a migráció és menekültügy területén címmel megtartott eseményen többek között Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet főigazgatója és Rétvári Bence miniszterhelyettes, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára is felszólalt.

Rétvári Bence miniszterhelyettes, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára (Forrás: Migrációkutató Intézet)

Arra is volt példa, hogy az Európai Unió Bírósága közvetlenül nem alkalmazható Európai Uniós irányelvek alapján írt felül tagállami migrációs jogszabályi rendelkezéseket. Emellett az uniós bíróság a hatályos magyar törvényekben lefektetett bírósági határidők figyelmen kívül hagyásáról rendelkezett. Bizottsági hatáskörbe tartozó ügyekben is sor került a döntéshozatal alacsonyabb szintű, ügynökségi szintre történő kiszervezésére, ami szintén a hatáskörkiterjesztés iskolapéldája.

A beszélgetésen Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója kifejtette, hogy az eredetileg technokrata szervként létrehozott Európai Bizottság egyre inkább politikai-aktivista szerepet tölt be. 

Mindez ahhoz vezet, hogy adott esetben egy tagállam már nem képes a saját érdekeit az EU-val szemben megvédeni. Jó példa erre a Bizottság kezdeményezésére a schengeni határvédelmi feladatait ellátó Magyarországot drákói szigorral sújtó − 200 millió eurós bírságot, és napi 1 millió euró kötbért kiszabó − Európai Unió Bíróságának az ítélet. 

Emellett kettős mérce érvényesül például az olyan, műszakilag azonos tartalmú létesítmények esetén, mint a fizikai határzárak. A belorusz-lengyel határon épített kerítés, a „jó kerítés”, amely mellett Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnök fényképeken pózol. Mindez azonban elképzelhetetlen az uniós logika szerint „rossz kerítéssel” védett szerb-magyar országhatáron, amely költségeinek a megfizetéséről az EU hallani sem akar. A kerekasztal-beszélgetés mindkét résztvevője kifejtette, hogy migrációs és menekültügyi kérdésekben a közös alapok lefektetése mellett – mint amilyen például a sérülékeny csoportok védelme – az EU-nak vissza kellene adnia a tagállamoknak egyes hatásköröket.

Zsigmond Barna Pál miniszterhelyettes, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára előadásában azt feltétlenül pozitívumként értékelte az uniós migrációs politika legújabb fejleményeit számba véve, hogy „a segítséget oda kell vinni, ahol a baj van”. 

Vagyis erősödött a kibocsátó és tranzittérségekkel való együttműködés, ami a 2024-ig az Európai Bizottság Szomszédság- és Bővítéspolitikáért felelős biztosának, Várhelyi Olivérnek is az érdeme. Zsigmond azt tartaná üdvözítőnek, ha a migrációpolitikában érvényesülne a „józan ész” elve, ugyanis az Unió szinte összes jogkövető állampolgára számára nyilvánvaló, hogy az országhatárokon kizárólag a kijelölt határátkelőhelyeken, a megfelelő útiokmányok birtokában kelhetünk át törvényesen. 

A Hol a Határ? – Nemzeti szuverenitás és uniós hatáskörátlépés a migráció és menekültügy területén címmel megtartott eseményen Fotó: Migrációkutató Intézet

A Paktum kapcsán a miniszterhelyettes kiemelte, egyetlen ország, Magyarország volt az, amelyik következetesen a migrációs paktumcsomag mind a 10 rendelete ellen szavazott, de Zsigmond bízik abban, hogy Csehországra és Szlovákiára, illetve a választások függvényében Franciaországra is szövetségesként számíthatunk a migráció ügyében. A miniszterhelyettes a Patrióták Európáért formáció kapcsán is reményét fejezte ki arra, hogy a migrációellenes hangok erősödni fognak az Unióban.

Borítókép: Rétvári Bence miniszterhelyettes, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára (Forrás: Migrációkutató Intézet)