A Fővárosi Művelődési Házat (FMH)-t a beatkorszakban az 1963–1972 közötti igazgatója, a nevezetes szegedi Zsótér-házban tevékenykedő óráscsaládból származó, holokauszt-túlélő, osztrák lágert is megjárt (édesanyját és öccsét Auschwitz-Birkenauba deportálták, ahol meggyilkolták őket, édesapját munkaszolgálatra hurcolták) Drucker Tibor tette legendássá, aki ezt megelőzően 1956-tól öt évig a Csepeli Munkásotthon igazgatója, majd 1961-ben a Népművelési Intézet módszertani osztályának vezetője lett, az FMH igazgatósága után pedig a Könyvértékesítő Vállalathoz került, ahol többek között az ünnepi könyvhét és a mezőgazdasági könyvhét szervezése volt a feladata.

Fotó: Fortepan/Bauer Sándor
Az ő igazgatósága alatt hozták létre 1968 szeptemberében az FMH-ban az Illés Klubot, amelynek fénypontját egyértelműen az akkor legnépszerűbb beatzenekar fellépései jelentették, de emellett beszélgetések, vitaestek, filmvetítések, kiállítások és színházi előadások is szerepeltek a művelődési ház programjában. Az éves tagsági díj huszonöt forintra rúgott, míg az Illés kétezer-nyolcszáz forintjába került az FMH-nak. Az 1973-ig, az együttes feloszlásáig működött klub virágkorában hatezer tagot számlált, és még lapot is megjelentettek Fonográf címmel – ez jó elnevezésül szolgált később Szörényiék új zenekarának.
Az Illés Klub 1968. szeptember 17-én kelt, meglehetősen szocialista-realista hangvételű alapítólevele szerint „a klub célja az Illés együttes barátainak összefogása, zenei ízlésük fejlesztése, a fiatalok erkölcsi, esztétikai nevelése, emberi magatartásának formálása, a zene társadalmi hatásának tudatos és célszerű felhasználásával. A klub formáját tekintve levelezőklub.” Ez utóbbi azt jelentette, hogy mivel a többezres jelentkező tömeget már nem lehetett személyesen kezelni, a klub ráállt a levelezésre. Elméletileg a leveleket az együttes válaszolta meg, a gyakorlatban azonban ez úgy nézett ki, hogy a rajongók levélben megkereshették bálványaikat, amelyekben rendszerint aláírt képeket, képeslapokat, posztereket kértek tőlük. A sok turné közepette azonban a zenekarnak nemigen maradt ideje ezzel foglalkozni, így cselhez folyamodtak: többnyire két törzsrajongójuk, Olgi és Irén írta alá helyettük a leveleket, miután jól begyakorolták szignóikat, míg az Illés keresztül-kasul járta az országot, és már nemigen tudták nyomon követni, hogy egyáltalán kikkel is „tartják a kapcsolatot” leveleken keresztül. Az alapszabályzat szerint „a klub tagja lehet minden fiatal, aki az együttes munkája iránt érdeklődik és azt támogatni szeretné, magatartása megfelel a klub és az intézmény szabta kívánalmaknak, a szocialista együttélés szabályainak. A klub a tagjainak a következőket biztosítja: klubtagsági igazolvány, az együtteshez írt levelekre válaszlevél, a klub célkitűzéseinek megfelelő, rendszeresen megjelenő tájékoztató, részvételi jog a klub által a tagság számára biztosított különböző rendezvényeken. A klub tagsági díja évi 25 Ft. Jelentkezni kizárólag nyílt levelezőlapon lehet.”