– Hosszú ideje folytat hiteltárgyalást a magyar kormány a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Bizottsággal. Budapest azonban nem ért egyet az IMF által megszabott megszorító intézkedésekkel. Eközben például Romániában az adófizetőkre rótták a válság terheit. Mi a véleménye az Orbán-kabinet unortodox gazdaságpolitikájáról?
– Üdvözlöm a budapesti kormány igyekezetét, hogy együttműködésre törekszik a valutaalappal, ám nem kizárólag az IMF által diktált feltételek mellett. Mintegy ötven éve ismerem a nemzetközi pénzintézetet, és elmondhatom: receptjei sohasem jelentettek gyógyírt. Nem is jelenthettek, hiszen a szervezethez rendszerint akkor fordulnak az országok, amikor már súlyos helyzetbe kerültek. S ezen az IMF által előírt orvosság már nemhogy nem segít, de még inkább bajba sodorja az érintett államokat. Aki kizárólag megszorításokkal próbál egyensúlyt teremteni, nem érhet el növekedést, fejlődést, s ez menthetetlenül kudarchoz vezet.
Az a magatartás, amelyet Orbán Viktor tanúsít az IMF gazdasági és üzleti politikájával szemben, erősen ütközik azzal a bánásmóddal, amelyben Nyugat-Európa részesíti a keleti térség államait, és amelyről én bátran ki merem mondani a jelzőt: gyarmatosító. Tulajdonképpen ez a tétje a magyar kormányfő stratégiájának. Nem tudom, sikerül-e neki, de próbálkozása mindenképpen megkülönböztetett figyelmet érdemel. Hiszen nem csupán arról van szó, hogy felvesszük a harcot az IMF sikert sohasem eredményező politikájával, hanem hogy ellenállunk a Nyugat tíz-tizenöt éve tartó gyarmatosító nyomásának. Ilyen értelemben érthető, hogy Orbán hozzányúlt a külföldi, egészen pontosan a nyugat-európai kézben lévő távközlési, energetikai cégek, bankok profitjához, hiszen ezek az intézmények forgatják a pénzt. Márpedig ha kicsúszik a pénz a kezeid közül, semmit se tehetsz, és gyarmattá válsz.
– Mi lehet az oka annak, hogy Magyarországot számtalan kritika éri amiatt, hogy nem a lakosságot, hanem a bankokat, a multinacionális cégeket kívánja többletadóval sújtani? Miért védi az IMF és Brüsszel a nemzetközi társaságokat az adófizetők helyett?
– Mert az Európai Bizottság és az IMF nem más, mint a nagy nyugat-európai multinacionális cégek értékesítéssel foglalkozó ügynöke, brókere. Mivel ezeknek a vállalatoknak az érdekeit képviselik, egyáltalán nem boldogok attól, amivel az Orbán-kormány próbálkozik, és az IMF éppen emiatt akadályozza a budapesti intézkedéseket. Ellenállásuk miatt nem is lehet megjósolni, mi lesz ennek a küzdelemnek a végeredménye, hiszen a magyar kormánynak a továbbiakban is szigorú bánásmódra kell felkészülnie. A Nyugat nem fogadhat el olyan kurzust, amely ellentétes az IMF és a banki-pénzügyi szereplők politikájával, hiszen ha ez sikeressé válik, fennáll a veszélye, hogy megfertőzi a kelet-európai térséget. És ezt a Nyugat nem engedheti meg magának.
– Szavai összecsengenek azzal a nyilatkozattal, amelyet Orbán Viktor a legutóbbi uniós csúcs után tett, miszerint a nagy cégek azért lobbiznak Brüsszelben, hogy a magyar kormány ne a multikat és a bankokat, hanem az embereket adóztassa meg.
– Pontosan erre utaltam korábban, de a magyar kormányfőnek valószínűleg sokkal alaposabb betekintése van a dolgok mögé. Ugyanez a helyzet Románia esetében is. Bukarestre hasonló nyomás nehezedik, csakhogy az itteni kormányok nem harcolnak ez ellen úgy, ahogyan Orbán Viktor teszi.
– Nemrég egy román üzleti portálon arról értekezett, hogy miközben a magyar miniszterelnök mindent megtesz azért, hogy hazája ne váljék gyarmattá, Románia már gyakorlatilag azzá lett. Ezek szerint a román kormánynak is a budapestihez hasonló különutas gazdaságpolitikát kellett volna követnie?
– Az egész kelet-közép-európai térségnek a magyarokéhoz hasonló stratégiát kellett volna alkalmaznia. Elvégre a térség valamennyi állama ugyanabban a hajóban evez, helyzetük mindössze a multinacionális cégek jelenléte vagy például a kommunizmus által hátrahagyott gazdasági örökség függvényében tér el egymástól.
– Milyen esélyt lát arra, hogy sikerrel jár a gyarmatosítás elleni politika? Segíthetnek-e térségünknek azok a mozgalmak, tüntetések, amelyek a nyugat-európai országokban indultak el a megszorító intézkedések ellen?
– Nem szabad összekevernünk a dolgokat. A nyugat-európai országokban végbemenő változások nem jelentenek igazodási pontot a kelet-európai államoknak. Egyértelmű, hogy a mi térségünkben a megszorítások elleni küzdelem érdekében nem fogadnak el olyan intézkedéseket, amilyeneket Nyugaton terveznek. Az Orbán-kormány politikájával kapcsolatos visszhangok kizárólag Kelet-Közép-Európával állnak összefüggésben, és nincs közük a Görögországban vagy a nyugat-európai államokban végbemenő folyamatokhoz. Megmondom őszintén, nagyon sok esélyt nem adok annak, hogy sikerül a gyarmatosítás elleni harc. Csodaszámba menne, ha valamelyik kelet-európai államban ez a próbálkozás meghozná a gyümölcsét. Azt sem tudom megmondani, hogy Orbán Viktor próbálkozásának mi lesz az eredménye.
Az biztos, a Nyugatnak az az érdeke, hogy a magyarok erőfeszítéseit ne koronázza siker, mivel az példával szolgálna másoknak is.
– Magyarország ma fontosnak tartja az állam megerősítését, a gazdaság és a költségvetés rendbehozatalát, a privatizáció kordában tartását. Mennyire lehet jó menedzser az állam, különösen válság idején?
– Az államról még nem bizonyosodott be, hogy jó menedzser, viszont nélküle semmi sem működik. Nem tudom elfogadni azt, hogy a privatizációra azért van szükség, hogy megszabaduljunk a kormányzat körüli tolvajoktól. Ez az állam felszámolását feltételezi, ami ostobaság, hiszen ez esetben bagóért kiárusítanánk az országot. Sokszor leírtam már, hogy a magánosítási folyamatot le kell állítani, ezzel egy időben meg kell tisztítani és munkára kell fogni az államot, nélküle ugyanis eltűnik a nemzet. Ez a veszély a kelet-középeurópai országokat kimondottan fenyegeti. Az állam megerősítése nagyon fontos és szükséges feltétele a nemzetközösség és a nemzeti öntudat megőrzésének. Nem mindenben értek egyet azzal, amit Orbán Viktor tesz vagy mond például a nemzet- vagy szomszédságpolitika terén, ám nagyra értékelem a hazája érdekében kifejtett küzdelmét.
