Az már az első pillanattól fogva mindenki előtt világos volt, hogy a 2010-ben megalakuló második Orbán-kormány nemzetstratégiai ágazatként tekint a sportra, a sportpolitika már az 1998–2002-es időszakban is kiemelkedő helyet kapott. Míg azonban akkoriban nem ez volt az egyik legfontosabb területe a kabinetnek, addig 2010 óta a magyar sport történetének legnagyobb fejlesztése zajlik állami támogatásból. Az kétségtelen, hogy a sportingatlanok és infrastruktúrájuk terén több évtizedes volt az elmaradás, ám az utóbbi nyolc esztendőben a fejlesztésekbe ölt sok száz milliárd forintnyi közpénz nem minden esetben bizonyult jó döntésnek. Még akkor sem, ha a kormányzati kommunikáció nemegyszer kiemelte, a sport ilyen arányú fejlesztése más területekre is pozitívan hat, így az oktatásra, az egészségügyre, az ifjúság- és a családpolitikára, a fejlesztésekre és a gazdaság élénkítésére is. Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára annak idején kijelentette, hogy három célt tűztek ki maguk elé: sportoljon minden gyermek, azaz kapjon lendületet az utánpótlás- és a szabadidősport; épüljenek sportlétesítmények; és minél több sporteseménynek adjon otthont Magyarország.
Nos, kezdjük ez utóbbival: a sportdiplomáciánk tényleg jól működött, számos világverseny rendezését nyerte el hazánk. Ezekből is kiemelendő a tavalyi vizes vb, amely a nyilvánvaló túlárazásoktól függetlenül a sportág nagy ünnepe volt, de arra is büszkék lehetünk mások mellett, hogy mind kézilabdában (nők), mind pedig vízilabdában (férfi) éveken keresztül Budapest rendezi a Bajnokok Ligája döntőjét. Ugyanakkor az Orbán-kormány nagy álma, a 2024-es nyári olimpia és paralimpia megrendezése álom maradt, ugyanis a pályázat véglegesítése előtt Budapest visszalépett, mert a kabinet megijedt attól, hogy a kérdésben népszavazás döntsön.
A sportirányítás átszabása
A magyar sport szinte totális átalakításához a kormánynak a sportirányítást is át kellett alakítania, amit a 2016-os riói olimpiát követően hosszabb előkészítés után meg is tett. A kormány elképzelései szerint módosították a sporttörvényt, ennek következtében az állami támogatások elosztásának elsődleges felelőse az állami sportigazgatási szerv lett. Új köztestületi rendszert alakítottak ki, és az addig minden szinten hatalmi és döntési pozícióban lévő Magyar Olimpiai Bizottságot úgy szervezték át, hogy az eddig belső szervezeti egységekként működő tagozatok önállóvá váltak, cserébe a pénz elosztásában – maximum – bólogató szerepük van. Ráadásul minden 300 millió forint feletti támogatás esetében kizárólag az Emberi Erőforrások Minisztériuma vizsgálódhat, ami meglehetősen visszás helyzeteket teremt, elég csak a szigetszentmiklósi, többszörösen félbehagyott stadion (3,5 milliárd forint) építését említeni. A legfontosabbnak ítélt sportágak szövetségeit egyszerűen megszállták a kormánypárti politikusok vagy az embereik, így a pénz elosztásánál az asztal mindkét oldalán ugyanaz az érdekeltség ült.