Az már az első pillanattól fogva mindenki előtt világos volt, hogy a 2010-ben megalakuló második Orbán-kormány nemzetstratégiai ágazatként tekint a sportra, a sportpolitika már az 1998–2002-es időszakban is kiemelkedő helyet kapott. Míg azonban akkoriban nem ez volt az egyik legfontosabb területe a kabinetnek, addig 2010 óta a magyar sport történetének legnagyobb fejlesztése zajlik állami támogatásból. Az kétségtelen, hogy a sportingatlanok és infrastruktúrájuk terén több évtizedes volt az elmaradás, ám az utóbbi nyolc esztendőben a fejlesztésekbe ölt sok száz milliárd forintnyi közpénz nem minden esetben bizonyult jó döntésnek. Még akkor sem, ha a kormányzati kommunikáció nemegyszer kiemelte, a sport ilyen arányú fejlesztése más területekre is pozitívan hat, így az oktatásra, az egészségügyre, az ifjúság- és a családpolitikára, a fejlesztésekre és a gazdaság élénkítésére is. Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára annak idején kijelentette, hogy három célt tűztek ki maguk elé: sportoljon minden gyermek, azaz kapjon lendületet az utánpótlás- és a szabadidősport; épüljenek sportlétesítmények; és minél több sporteseménynek adjon otthont Magyarország.
Nos, kezdjük ez utóbbival: a sportdiplomáciánk tényleg jól működött, számos világverseny rendezését nyerte el hazánk. Ezekből is kiemelendő a tavalyi vizes vb, amely a nyilvánvaló túlárazásoktól függetlenül a sportág nagy ünnepe volt, de arra is büszkék lehetünk mások mellett, hogy mind kézilabdában (nők), mind pedig vízilabdában (férfi) éveken keresztül Budapest rendezi a Bajnokok Ligája döntőjét. Ugyanakkor az Orbán-kormány nagy álma, a 2024-es nyári olimpia és paralimpia megrendezése álom maradt, ugyanis a pályázat véglegesítése előtt Budapest visszalépett, mert a kabinet megijedt attól, hogy a kérdésben népszavazás döntsön.
A sportirányítás átszabása
A magyar sport szinte totális átalakításához a kormánynak a sportirányítást is át kellett alakítania, amit a 2016-os riói olimpiát követően hosszabb előkészítés után meg is tett. A kormány elképzelései szerint módosították a sporttörvényt, ennek következtében az állami támogatások elosztásának elsődleges felelőse az állami sportigazgatási szerv lett. Új köztestületi rendszert alakítottak ki, és az addig minden szinten hatalmi és döntési pozícióban lévő Magyar Olimpiai Bizottságot úgy szervezték át, hogy az eddig belső szervezeti egységekként működő tagozatok önállóvá váltak, cserébe a pénz elosztásában – maximum – bólogató szerepük van. Ráadásul minden 300 millió forint feletti támogatás esetében kizárólag az Emberi Erőforrások Minisztériuma vizsgálódhat, ami meglehetősen visszás helyzeteket teremt, elég csak a szigetszentmiklósi, többszörösen félbehagyott stadion (3,5 milliárd forint) építését említeni. A legfontosabbnak ítélt sportágak szövetségeit egyszerűen megszállták a kormánypárti politikusok vagy az embereik, így a pénz elosztásánál az asztal mindkét oldalán ugyanaz az érdekeltség ült.
Sportágak felosztása
A kormány a sportpolitika alapjainak lerakását követően azonnal nekiállt a meglévő sportágakat kategorizálni, ugyanis az alapján kaphattak állami támogatást az egyes ágak, hogy éppen hová lettek besorolva. Nos, az első „kalapba” kerültek a látványsportágak – a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda és a jégkorong –, amelyek támogatására létrehozták a társaságiadó-kedvezmény rendszerét (tao). E sportágakhoz 2020-ig megközelítőleg 415 milliárd forint vándorol támogatás formájában. A második kategóriába a 16 kiemelt sportág került – az asztalitenisz, az atlétika, a birkózás, az evezés, a cselgáncs, a kajak-kenu, a kerékpár, a korcsolyasport, az ökölvívás, az öttusa, a röplabda, a sportlövészet, a tenisz, a torna, az úszás és a vívás –, amely 2014-ben 12,5 milliárd forintot kapott. Ugyanakkor egy hosszabb fejlesztési koncepció által 2020-ig összesen 135 milliárdot hívhatnak le a jelenleg érvényben lévő rendelkezések alapján. A harmadik csoportról az úgynevezett felzárkóztatási alapon keresztül gondoskodnak – ide 23 egyéb sportág van sorolva, köztük például a lovassport, a sportmászás, a gördeszka vagy éppen a baseball/softball. A tervek alapján 2,5 milliárd forintot osztanak szét 2020-ig a harmadik csoportban, ebből csak tavaly 570 millió forintnyi közpénzt kaptak. A három kategóriában van mozgási lehetőség, hiszen a röplabda 2017. szeptember 15-től bekerült a látvány-, a karate pedig a kiemelt sportágak közé, de eredetileg a hullámlovaglás sem volt a harmadik kategória tagja. Ugyanakkor az már biztos, hogy az idén 237 milliárd forintot költene a kormány sporttámogatásra.
A taorendszer
A látványsportágak támogatására létrehozott tao eredeti célja elsősorban az utánpótlásképzés segítése, az adott sportágfejlesztési programok támogatása, valamint kisebb részben a személyi költségek előteremtése volt. A rendszer elvileg úgy működik, hogy a vállalkozások maguk dönthetik el, kit támogatnak, így bevételük egy részét a látványsportágak szereplőinek ajánlhatják fel a költségvetés helyett. Rossz nyelvek szerint azonban magát a társaságiadó-kedvezményt is azért találták ki, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kedvenc sportága visszanyerhesse régi dicsőségét.
A kormányzat itt követte el a legnagyobb hibákat. Az első, hogy itthon váltig tagadta a taotámogatás közpénz jellegét, noha azt a rendszer elfogadtatásáért cserébe Orbán Viktor és kormánya az Európai Unió szakbizottságának készséggel elismerte. Idehaza viszont ha valaki hozzá akart jutni bizonyos támogatások adataihoz, annak a bíróságon kellett pereskednie. Jelenleg például a kormányfő által alapított Puskás Akadémiához, illetve működtetőjéhez, a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványhoz csak úgy ömlik a pénz: eddig összesen 18,9 milliárd forintot hagytak jóvá a felcsútiaknak. Csak a 2017–18-as időszakra 5,39 milliárd forintot kaptak – a táblázat második helyén a BVSC áll 830 millió forinttal –, ami abszolút csúcsnak számít. Ebből olyan tételekre is költhetnek, mint egy kétmilliárd forintos szálló vagy egy 155 millió forintos teaszoba. Ám hiába mondta ki a Kúria is, hogy a tao közpénz, Mészáros Lőrinc, az alapítvány elnöke mondvacsinált okokra hivatkozva nem adja ki a támogatók nevét, illetve a támogatások összegét. Így a Puskás Akadémia és a kormánypárti politikusok kedvenc csapatainak igencsak túlzó támogatása miatt mára a legtöbben a korrupció egyik melegágyának tartják a tao rendszerét, valamint szinte kizárólag a válogatott- és klubszinten is tökéletesen eredménytelen labdarúgással azonosítják. Pedig a rendszer segítségével rengeteg tornaterem, uszoda vagy éppen jégcsarnok épült vagy újult meg, számtalan utánpótlásklub ennek köszönheti a létezését, és majd 160 ezerrel nőtt az igazolt sportolók száma.
A kormány azt állította Brüsszelben, hogy a rendszernek hála sok szabadidős esemény szervezhető akár ingyen, akár kedvezményes áron. Sőt a kormány a pénz elköltése kapcsán a következőkben állapodott meg az Európai Bizottsággal (EB) még 2011-ben (majd tavaly újabb hat esztendőre): a program fő célja az, hogy a polgárok sporttevékenységekben való részvételének növelése révén fejlessze a sportkultúrát és a testnevelést, javítsa a polgárok egészségét, és ösztönözze a testmozgást, mivel a program által támogatott létesítmények nyitva állnak majd a lakosság előtt. Nos, ezzel nincs is gond – a stadionfejlesztési programot ugyanis nem taopénzből finanszírozzák a felcsúti aréna és a szigetszentmiklósi torzó kivételével –, hiszen a megépült jégcsarnokok, tornatermek és tanuszodák a legtöbb helyen nyitva is állnak a lakosság előtt. Persze az már kérdéses, hogy az EB-vel kötött megállapodásban rögzítettek szerint-e. Ez utóbbi szerint 15 évig a napi működés legalább 20 százalékában, illetve évente legalább 10 teljes napon át elérhetővé teszik a létesítményeket az iskolai és a diáksport, a szabadidős sport vagy egyéb közösségi programok részére.
Stadionfejlesztési program
2020-ra akár a stadionok országa is lehetünk, hiszen elképesztő mennyiségű közpénzt, 342 milliárd forintot a sportágba öntve 2020-ig 32 helyszínen fog új vagy alaposan felújított stadionban pattogni a labda. Az kétségtelen tény, hogy a létesítmények több évtizedes lemaradásban voltak az infrastruktúrát tekintve, így szükséges beruházásokról is beszélhetünk. Ám a legnagyobb hiba ezzel kapcsolatban az, hogy sem a foci színvonalát, sem pedig a nézői létszámot, mindezeken túl pedig például a parkolási lehetőségeket sem veszik figyelembe. Ráadásul az illetékesek nem gondoltak arra, hogy a létesítményeket üzemeltetni is kell. A 15,6 milliárd forintért épített új szombathelyi stadionnak épp a horribilis fenntartási költségek miatt alig tudtak üzemeltetőt találni, míg az eredeti tervekhez képest jelentős késésben lévő diósgyőri arénánál ez még egyáltalán nem sikerült.
Nagy kérdés, mi lesz a már több mint bruttó 190 milliárd forintos költségvetésű budapesti Puskás Ferenc Stadion hasznosításával; a létesítményt állítólag 2019-ben átadják, ugyanis 2020 nyarán négy Európa-bajnoki meccset rendeznek majd benne. A beruházás költségei alaposan megnövekedtek az eredetileg szereplő összeghez képest (35 milliárd forint), s a labdarúgáson kívül az eredeti tervekben helyet kapó összes sportág – például az asztalitenisz, az atlétika, a birkózás vagy a cselgáncs – kikerült a létesítményből. A Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja Nonprofit Zrt. a következőképpen bontotta le a költségeket: a stadion ára 142,85 milliárd forint, az ötszázaléknyi tartalék 7,15 milliárd forint, az áfa összege pedig 40,5 milliárd forint. Ez a fajta növekedés egyébként a vizes vb egyik fő helyszínéül szolgáló Duna Aréna esetében is nyomon követhető volt, illetve ebben az esetben kiderült, a milliókért készült látványterveket nem szabad komolyan venni, ahogy azt Fürjes Balázs kiemelt beruházásokért felelős kormánybiztos egy televíziós interjúban elárulta.
A beruházások egyértelműen a kormányközeli vállalkozások kifizetőhelyeivé váltak elképesztő túlárazások formájában. Hogy kik a nagy nyertesek? Például a Garancsi István érdekeltségébe tartozó Market Zrt., a zalaegerszegi székhelyű ZÁÉV Zrt., a Swietelsky Magyarország Kft., a West Hungária Bau Kft., a szintén zalaegerszegi Pharos ’95 Kft., amelynek a cégjegyzék adatai szerint Mészáros Lőrinc állandó lakcímén, egyben a Mészáros és Mészáros Kft. székhelyén is van bejelentett telephelye. És akkor még nem szóltunk magáról Mészáros Lőrincről, aki több stadionban is érdekelt, legfőképp az új Puskásban.
Szabadidő- és tömegsport
A kormány 2010-es hatalomra jutásától kezdve szinte azonnal hangsúlyozta a mindennapos testnevelés fontosságát, valamint az egészséges életmód és a szabadidősport támogatását. Ám a versenysport elképesztő méretű támogatása mellett a tömegsportra jutó összegek eltörpülnek, annak ellenére, hogy az idén Szabó Tünde államtitkár egy tízmilliárd forintos ösztönző programot jelentett be a szabadidősportban részt vállaló 37 szervezet támogatására a következő három évben. Ennek célja, hogy legalább félmillió embernek, közöttük 30 ezer fogyatékkal élőnek adjanak segítséget a rendszeres testmozgáshoz. Hogy ez mennyire a választási kampány része, nem tudni; egy biztos, hogy a 2018-as költségvetés a szabadidősportra 522 millió forintot ad a fent említett program mellett, ami egyébként a 2010-es támogatási összegnek több mint a duplája.
A Nemzeti szabadidős – egészség sportpark program első ütemében 1,5 milliárd forintért országszerte 117 településen építettek szabadtéri sportparkokat és rekortános futópályákat, valamint papíron sok kilométernyi kerékpárutat. Ám utóbbi esetében sok helyen mindössze annyi történt, hogy az útszakasz mindkét oldalából leválasztottak egy-egy részt, végigfestették az aszfaltot sárga festékkel, és máris készen volt a kerékpárút. Ugyanakkor a fent említett másfél milliárd forint országos szinten is messze elmarad például a megyei bajnokságban játszó, valaha első osztályú egri focicsapatnak ígért új stadion árától.
Ráadásul annak ellenére, hogy a mindennapos sportolás lehetőségét még vonzóbbá akarták tenni a lakosság számára, jelenleg Európa legelhízottabb nemzete a magyar, és alacsony az egészségtudatosság szintje. Azaz túl nagy sikerről biztosan nem számolhatunk be ezen a téren.
