Ki lehetne használni a kínai letelepedési kötvényeseket

Szakértők szerint a kínai gazdaság be fog zárkózni, de lehetne forrásokat szerezni Magyarország számára.

Matura Tamás Kína-kutató júliusi interjúnkban azt mondta: valaki nagyot nyert a kínai tőzsdekrízisen, és az sem kizárt, hogy köze van a politikához. Azt is megtudtuk, hogy mi indokolja a buborék elnevezést az eseményekkel kapcsolatban, valamint azt is, hogy Kína olyan, mint egy nagyra nőtt tinédzser. Interjúnkat itt éri el.

Az, hogy pont a nyáron történt a tőzsdekrízis, nem lehet független attól, hogy mindenki tudott Hszi Csin-ping szeptemberi amerikai látogatásáról, amelyen fontos tárgyalásokra volt kilátás – mondta Kusai Sándor. A volt pekingi nagykövet szerint egyáltalán nem biztos, hogy mindenki abban volt érdekelt az USA-ban, hogy minél hamarabb és minél kisebb károkozással érjen véget a megingás, ugyanis ennek révén sok tekintetben más lett a kínai elnök tárgyalási pozíciója. Nem ezért robbantották ki a válságot, de az állapot fenntartásában segédkeztek – mondta.

A felek abban egyetértettek, hogy Kína irányított piacgazdaságként működik, az állam sokszor belenyúl a piacok működésébe, ráadásul most strukturális reformot hajt végre: fogyasztói társadalommá próbálja formálni a népet. Az „új normális” irányzata növekedési áldozattal jár, hiszen az ipartól erőforrásokat csoportosítanak át a szolgáltató szektorba, és míg utóbbi növekedése gyorsul, előbbi lelassul – mondta Matura. Nehezíti a helyzetet szerinte, hogy a gazdaságot korábban hitelekből igazították ki, így amíg 2008-ban a GDP 148 százaléka volt az adósság, ez most 300 százalék körüli.

A piacosítás a cél, az, hogy a piacnak nagyobb szerepe legyen a forráselosztásban. Ehhez kell a tőzsde, amit még a kínai vezetés is tanul – mondta Kusai Sándor, aki szerint a fogyasztás nő a lakosság körében (például vásárolnak hitelből, ez korábban nem volt jellemző), emellett a közösségi fogyasztást is igyekeznek növelni. Ehhez szükség van egészségügyi rendszerre, nyugdíjrendszerre és az oktatási rendszer olcsóbbá tételére is. Ezek mind növelik a költségvetési terheket az első években, gyors váltást nem lehet elérni. Infrastruktúrafejlesztésre is szüksége van Kínának, ami szintén a közös kasszát terheli.

A korrekcióra egyébként nemcsak politikai megfontolásból, hanem amiatt is szükség lehetett, hogy az eladósodott tőzsdézők fogyasztói potenciálja ne csökkenjen tovább – vélte Pataki Sándor. Szerinte Kína rövid távon a hitelezést fogja megnyomni, a pénzintézetek viszont egyre rosszabb kilátásokkal fognak rendelkezni a nem teljesítő hitelállomány növekedése miatt. Hozzátette: itt is korrekcióra lesz szükség, amit ismét csak költségvetési forrásokból fognak megoldani, máshonnan elvonva a pénzt. Pataki szerint az óriási adósságállományt nehéz lesz kezelni, de segíthet, hogy Kínának hatalmas devizatartaléka van.

A résztvevők abban is egyetértettek, hogy középtávon sikeres lehet a strukturális reform, azaz a fogyasztásra való átállás, ám ez nem lesz könnyű folyamat. Kusai Sándor szerint a Nyugat számára is jó lenne, ha az ázsiai szuperhatalom sikerrel járna, ugyanis a kínai gazdaság esetleges megroggyanását mindenki megérezné. Pataki mindezekhez hozzátette: a világ sokáig készpénznek vette a kínai növekedést, a mostani hűlést látva pedig a Nyugat pánikol. Kusai ezt azzal toldotta meg, hogy a fejlett világ „elszerencsétlenkedte” a 2008-ban kirobbant válság megoldását, mert Kínának köszönhetően még azzal együtt is növekedett a világgazdaság. A struktúraváltás miatt viszont a Nyugatnak és Japánnak ki kell találnia, hogyan reagáljon.

Pataki Sándor szerint Kína a közeljövőben magára fog koncentrálni, az eddig megszokott, féktelennek tűnő külföldi költekezést pedig visszafogják majd. Matura Tamás szerint a külföldi beruházásokra azért van szükség, hogy a fölös ipari kapacitást le lehessen kötni. Ebben viszont szerinte akad kockázat, hiszen például az Új Selyemút projekt (amelynek keretében Belgrád és Budapest között épülhet szupervasút) az Iszlám Állam területein is zajlana.

Annak ellenére, hogy a kínaiak jó eséllyel kevesebbet költenek majd külföldön, képes lehet Magyarország onnan forrásokhoz jutni, ez azon áll vagy bukik, hogy képesek vagyunk-e vonzó projektekkel előállni. Emellett a gazdaság és társadalom minden területén szükség lenne a hatékonyság növelésére, ugyanis nagy lesz a verseny a pénzekért és a kínai piacért. A környező országokhoz képest hamar felismertük, hogy Kína felé kell fordítani a tekintetünket, ám mára a helyzeti előnyünk elkopott. Szemlélet- és módszerváltásra van szükség a volt pekingi nagykövet szerint, mert szomszédaink lehagynak majd bennünket a Kínával való együttműködések terén.

A piacokért vívott harcban egyébként egyelőre nem állunk túl jól, legalábbis ha az exportadatokra tekintünk: a magyar kivitel kilencvennél is több százalékát multik generálják, így nem is Magyarországon döntenek bizonyos cikkek exportjának mértékéről. Azonban sok kínai költözne külföldre, és ezt ki is lehetne használni. Pataki Sándor szerint a letelepedési kötvényre például a stagnáló ingatlanipar alapozhatna. Nem építkezéseket kellene várni a kínaiaktól, ha azt szeretnénk, hogy jöjjenek és beruházzanak, akkor „udvarolni” kellene nekik – tette hozzá az OTP-s osztályvezető.

Matura Tamás a Belgrád és Budapest közötti szupervasúttal kapcsolatban megemlítette, hogy nem ésszerű, hiszen hitelből építenénk, amelynek visszafizetését a tranzitdíjból fedeznénk. „Mi benne a jó?” – tette fel a kérdést a Kína-kutató, aki a letelepedési kötvényt hajtépésnek nevezte, mivel szerinte Magyarország fizet a kínaiaknak azért, hogy nekik schengeni papírjaik legyenek. Úgy véli, hogy a letelepedőkre komplett, mindenre kiterjedő infrastruktúrát kellene telepíteni, ehhez viszont középtávú stratégiai gondolkodásra lenne szükség. Ez viszont még várat magára.