Nyugat-Európában már évekkel ezelőtt befagytak a bérek

Hamarosan megkezdődnek az egyeztetések a tagállamok és az Európai Bizottság között arról, hogy uniós szinten milyen szempontokat kellene kötelezővé tenni azért, hogy a minimálbér összege mindenhol elegendő legyen a tisztességes megélhetéshez. A tagállamok közül ugyanakkor sokan elutasítják Brüsszel javaslatát. A nyugat-európai államokban nagyobb figyelem kíséri az EU szociális terveit, mivel a keresetek évek óta nem nőnek.

12_minimalber_garantalt_berminimum

Egyeztetés kezdődik az Európai Unió tagállamai és az Európai Bizottság között a megélhetéshez szükséges minimálbér szintjének meghatározásáról. Brüsszel régóta szorgalmazza, hogy uniós szintű, minden tagállamra nézve kötelező irányelv szülessen a legkisebb keresetről. Hazánk és számos tagállam ugyanakkor hallani sem akar az uniós bértervekről.

A javaslattól tartózkodó államok szerint a bérkérdésekben ahogy eddig, a későbbiekben is meg kell maradnia a nemzeti szuverenitásnak, és az adott ország munkaadói és munkavállalói képviseleteinek kell egyezségre jutniuk. Hazánk mellett Ausztria és több kelet-közép- és dél-európai állam sem kér abból, hogy Brüsszel beleszóljon a kötelező legkisebb tagállami bér meghatározásába, ezzel adott esetben a teljes bérskálára kiterjesztve a bizottsági befolyást.

A szakszervezetek országonként eltérően látják az uniós terveket, a munkáltatók pedig mindenhol elutasítják az egyelőre a gyakorlatban kevésbé átlátható javaslatot.

Nem mindenhol alapvető a minimálbér

Brüsszel elképzeléseit korábban azok a tagországok utasították el a leghatározottabban, amelyekben nincs országos szintű, kötelező minimálbér. A hat tagállamban – Ausztria, Olaszország, Svédország, Finnország, Dánia, Ciprus – jellemzően ágazati szinten állapodnak meg a szociális partnerek a bérekről. 

Ez az ágazati megállapodásokra épülő modell jól működik, ezért az érintett országoknak eszük ágában sincs bevezetni a központi minimálbért.

Skandináv nyomásra az uniós tervezetből kikerült a nemzeti minimálbér bevezetésének elvárása. Svédország ezért nyitott a közös bérezési gyakorlattal kapcsolatos egyeztetésekre, ugyanakkor Dánia továbbra sem bízik Brüsszelben, és félti önrendelkezési gyakorlatát. 

Hazánk kevésbé érintett

Magyarország régóta elutasítja az uniós szintű minimálbér-meghatározási terveket. Hazánkban kisebb érdeklődés mutatkozik a munkavállalók részéről egy esetleges uniós szintű bérezési gyakorlat iránt. Ezzel szemben 

Nyugat-Európa lakosságát kiemelten érdekli minden olyan törekvés, amely az utóbbi években sok területen befagyott vagy reálértéken csökkenő kereseteket emelné. 

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint 

az EU-ban átlagosan a munkavállalók 15-17 százaléka dolgozik hivatalosan a minimálbér összegéért. Ez az arány jóval kisebb Magyarországon, a munkavállalók mindössze öt-nyolc százalékát érinti a kötelező legkisebb bér.

Hazánkban kétféle minimálbér létezik. A garantált bérminimum feltétele a középfokú végzettség. A jóval többeket érintő bérminimum Európa középmezőnyébe tartozik, a régiónkban pedig a legmagasabb. 

A takarításhoz nem elvárás a középfokú végzettség, így a kisebb összegű minimálbér is adható Fotó: Magyar Nemzet/Bach Máté

A statisztikák ugyanakkor a keveseket érintő minimálbért veszik alapul, ezzel torz képet adva a valós jövedelmi viszonyokról.

Ismét Nyugat-Európával kivételez Brüsszel?

Nyugat-Európában jóval többeket érint a minimálbér. Elsősorban a nagyszámú részmunkaidőst érinti a legkisebb bér, és a nőket is hátrányos megkülönböztetés éri. Sok uniós országban külön minimálbért alkalmaznak például a fiataloknál vagy egyes ágazatokban. 

Ráadásul míg Magyarországon és a régióban jelentős reálbér-emelkedés ment végbe a járvány előtti években, addig a nyugat- és észak-európai keresetek gyakorlatilag 2010 óta stagnálnak. 

Várhatóan Brüsszel javaslata a nyugati országokban eredményezhetne holtpontról elmozduló, de a nagyvállalatok profitját nem veszélyeztető emelkedést, ami a magasabb inflációval reálértékben kevéssé lenne érzékelhető.

Dél-Európa sem akar bérdiktátumot

A mediterrán országok sem kifejezetten szeretnék, hogy Brüsszel kötelező elveket szabjon a minimálbér meghatározására. A dél-európai országokban ugyanakkor más okokra vezethető vissza az elutasítottság. A 2008-as válság következtében 

Európa leglassabban növekvő térségeiben jelentős a minimálbéren foglalkoztatottak aránya. 

Így nem szeretnének sem a sokszor túl nagy apparátust foglalkoztató állami szférában, sem a gazdasági nehézségekkel küzdő versenyszférában egy újabb, jelentős költségnövekedést.

A dél-európai munkavállalók vélhetően támogatnák Brüsszelt, mivel az elmúlt években a sokszor nagyobb arányú minimálbér-emelések ellenére is csökkent vagy stagnált az átlagkeresetek vásárlóértéke.

Országonként változik a gyakorlat

Európában szinte tagállamonként eltérő gyakorlat alakult ki a legkisebb bér megállapítására. A központi minimálbért nem alkalmazó hat tagállamban a kollektív megállapodások, vagyis a munkáltatók és a szakszervezetek egyezségének eredménye az adott területen kötelező legalacsonyabb fizetés. Az érintett országokban a legmagasabb a munkavállalók védelme egész Európában. 

Grafika: Magyar Nemzet

Nyugat-Európában jellemző, hogy a minimálbérek éves változását különböző számítási modellekhez kötik. Ilyen gyakorlatot vezetett be a közelmúltban Lengyelország is, és itthon is errefelé mutatnak a javaslatok. A modellek eltérőek, de általában figyelembe veszik az adott ország GDP-változását, az inflációt, valamint az átlagkeresetek emelkedését.

Magyarországon és számos tagállamban kizárólag a szakszervezetek és a munkaadói képviseletek alkuja alakítja a kötelező legkisebb kereset összegét.

Borítókép: A minimálbér és a garantált bérminimum összegének változása hazánkban (Grafika: Magyar Nemzet)