Az árrésstop eredményeit látjuk
Szintén érdemes helyretenni azt a kormányfői állítást, amely az élelmiszerek éves bázison mért 1,1 százalékos árcsökkenését a jelenlegi kabinet érdemeként tünteti fel.
A kedvező inflációs folyamatok túlnyomó része ugyanis az Orbán-kormányok intézkedéseiből fakad.
Éppen a korábban bevezetett, harminc alapvető élelmiszer-kategóriánál tízszázalékos kiskereskedelmi korlátot húzó árrésstop volt az a védőháló, amely letörte az árakat, és rákényszerítette az üzletláncokat az alacsonyabb beszerzési költségek továbbadására. Hasonló csúsztatás figyelhető meg az üzemanyagárak kommunikációjában is. Noha a kőolaj világpiaci jegyzése a diplomáciai enyhülés hírére valóban esett az elmúlt két hétben, a KSH októberi adatai szerint a járműüzemanyagok egyetlen hónap alatt 3, éves szinten pedig 11,3 százalékkal drágultak. A védett ár megszüntetése után a gázolaj literenkénti átlagára a közelmúltban a négyéves csúcsot jelentő 726 forintot is elérte, és a globális finomítói szűkösség, valamint a nyolcvan dollár feletti dízelprémium miatt a kutakon továbbra is hétszáz forint körüli összeget kérnek el a fuvarozók és a mezőgazdaság alapvető üzemanyagáért.
Az agrárium terhe még nem szivárgott át
A legnagyobb kérdőjel azonban a kormány és a jegybank által 2027-re megcélzott 3 százalékos inflációs szám körül rajzolódik ki. A 2027–es költségvetési tervezetben szereplő érték teljesülésének számos hazai és nemzetközi tényező könnyen keresztbe tehet. Ilyen például az egyes élelmiszerekre és drogériai termékekre vonatkozó árrésstop Magyar Péter által már belengetett kivezetése, amely komoly drágulási kockázatot hordoz. Ez a lépés ráadásul a lehető legrosszabbkor találkozik a piaci és a geopolitikai kockázatokkal. Maga a miniszterelnök ismerte el a rádióban, hogy a nyári aszály több mint 800 milliárd forintos kárt okozott a hazai agráriumnak; a terméskiesés a hétszáz forint körüli gázolajárral párosulva a következő hónapokban elkerülhetetlenül beépül az élelmiszerek önköltségébe.
