A legnagyobb baj a filmmel a tét nélküliség: a dramaturgia lapossága egyszerűen nem engedi, hogy a vérbőnek szánt jelenetek komoly hatást váltsanak ki, az így megmaradó, minden művészi innovációt nélkülöző erotika a netes ingyenpornó korában pedig meglehetősen vérszegény és önismétlő helykitöltő elemnek bizonyul. Ahogy az Alkony-filmek a vámpír zsánert, úgy semmizi ki a többek között a Keserű mézzel és az Utolsó tangó Párizsbannal fémjelezhető, majd a Nimfomániással ismét magáról hírt adó okos felnőtt film hagyományát ez a bénázás.
(A szürke ötven árnyalata. Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus dráma, 125 perc, 2015. Rendező: Sam Taylor-Johnson. Forgalmazó: UIP-Duna Film)
