Nevettek a nézők Dzsafár Panahi Taxi című alkotásán is, ám ezúttal annak friss és őszinte humorán. A filmezéstől továbbra is eltiltott Panahi – aki egyedüliként szerepelt a stáblistán, hogy ne veszélyeztessen senkit, és megköszönte segítőinek a film létrejöttét – titokban újabb és újabb filmeket készít, ráadásul a Taxi hosszú ideje a rendező legjobb filmje, amely kritikát fogalmaz meg hazájáról, Iránról és a kortárs filmezésről.
Áldokumentarista módszerrel, de nyilvánvalóan fikciós történetben taxisofőrként hallgatja meg a hátsó ülésére behuppanókat, legyen szó akár egy hamisított DVD-kkel házaló zugárusról vagy álkoldusokról. A témák között szerepel az iráni közbiztonság, saját ízlése, valamint a kortárs szerzői filmesek ismerete, vagy éppen annak hiánya. Werner Herzoggal ellentétben a Taxi nemcsak hogy nem tűnt el a süllyesztőben, de az eddigi értékelések alapján kétségtelenül a legjobb filmek között tartja számon a szakma.
A vasárnapi bemutatók között nagy érdeklődés előzte meg Terrence Malick új látomását, a Knight of Cupsot, valamint a Dreamgirls és két Alkonyat-film rendezőjének, Bill Condonnak Mr. Holmes című drámáját. Utóbbi érdekes játék arról, hogy miképp tekintene saját formálódó legendájára és öregkorára a 93 éves Sherlock Holmes.
Ian McKellen meggyőző alakításában a vidéken éldegélő és méhészettel foglalkozó Holmes egyszerre harcol az időskori szenilitással, egy megoldatlan ügy örökségével, valamint az elmúlással. Kétségtelen, hogy a Mr. Holmes szentimentális darab, mégis érdekes vállalkozás, különösen azokban a percekben, amikor Sherlock Holmes már életében cáfolja a legendákat – csak egy illusztrátor kedvéért vette fel kultikus sapkáját és pipa helyett a szivart preferálja –, valamint moziban és egy játékfilmen szembesül azzal, hogy milyennek fogja az utókor emlékeiben megőrizni. És hát nem olyannak, amilyen a valóságban volt.
