A darab szereposztása nyugodtan nevezhető parádésnak, Bán János, Szacsvay László, Ujlaki Dénes, Elek Ferenc, csak ízelítőül néhány név a fentieken túl. Radnai Annamária és Térey János új fordítása könnyed és sodró, igaz, esetükben ennek ellenkezőjének lenne hírértéke.
Valami mégis hiányzik. Ezt már a szünetben érezzük, a végén még inkább. Meglehet, a kényszerű tömörítés is okozza hiányérzetünket, a nézők álló-ülő képességére való tekintettel alig több mint két órába kellett becsomagolni azt, ami háromnál is többet érne. Talán érnie is kell még a darabnak, bár a színészi teljesítményre most sem lehet panasz. Az elismerés kijár a sok munkáért, de a katarzis, az aha-élmény ezúttal elmaradt. Talán majd beérik az is. A zárás kemény, tanulságos, mégis mély érzések nélkül maradunk. Kiderül, a Godunov halálát követő kor még több szenvedést és áldozatot követel, aki szembeszáll, azt kiterítik úgyis. Megvan az új vezető, a nép az utcán, de egy se bírta mondani, hogy éljen a cár. Végül egy nyugdíjas asszony mégis. Ám ő is csak félszegen.
