A második nagyobb tematikai egységben ezekre látunk példákat. Gáldi Vinkó Andrea Bugacon örökítette meg a Kurultáj látogatónak viseletét – olyan érdekes stíluskavalkádra is van példa, mint azé a hölggyé, aki szinte a trópusokhoz illő talpig fehér turistaöltözékét színesítette az övére csatolt sasmintás tarsollyal. Bánkuti András a legendás klub, a Fekete Lyuk arcait és az ottani „dresszkódot” örökítette meg képein. A ma inkább festőként a köztudatban levő Tereskova, vagyis Nagy Krisztina képei sajátos divatfotó-paródiákként állítják pellengérre és értelmezik újra a műfajra jellemző esztétikai kihágásokat.
Különösen érdekes munka Szombat Éváé, aki a japán szerep- és számítógépes játékok kultuszát nálunk ápoló fiatalokat kapta lencsevégre. A tárlat gerincét mindenképpen a következő teremben található, a női szerepmintákat és elvárásokat körbejáró munkák adják. A történeti távolságtól még inkább megdöbbentő patinát kapnak azok a vidámnak szánt képsorok, amik a második szépségkirálynő választást követő, a győztes lányokat lényegében csoportos szexista heccnek kitett nyilvános pózoltatást örökítették meg. Felkavaró sorozat még Ujj Zsuzsi magányos esküvői képsorozata is. Látható még itt izgalmas antropológiai terepmunka-dokumentációja egy vidéki népdal életéből, vagy éppen őszinte, éppen ezért nem túl ünnepélyes életképek egy esküvőről.
Furamód a férfiassághoz kötődő elvárásokat körbejáró rész tűnik a legkevésbé karakteresnek, itt sokkal több mondvacsinált ötlet és erőltetett geg kapott helyett. Mindezzel együtt is figyelemre méltó kiállítás született, aminek médiatörténeti keresztmetszete is kimondottan érdekes.
(Bőrödön viseled. Társadalmi konstrukciók vizuális kódjai. Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. Megtekinthető november 2-ig.)
