A parlamenti válaszból egyfelől világosan kirajzolódik az új energiapolitikai irányvonal, másrészt viszont Porcher Áron érvelése több ponton is szembemegy az energetikai és piaci realitásokkal.
A legmerészebb állítás kétségkívül az, hogy a jelenlegi fő beszerzési forrás, vagyis az orosz vezetékes gáz teljes kiesése érdemi többletköltség nélkül pótolható lenne.
A szomszédos országokkal kiépített fizikai összeköttetések valóban adottak, a csővezeték önmagában még nem jelent olcsó és szabadon lekötött árut. A hivatkozott norvég vagy kaszpi-tengeri gáz eljuttatása Magyarországra többszörös tranzitdíjakkal jár, a globális LNG-piacról érkező szállítmányok esetében a cseppfolyósítás, a tengeri fuvarozás, a kikötői visszagázosítás és a szűkös terminálkapacitások díja is emeli a végső árat. Ráadásul egy esetleges keleti leállás azonnali keresleti sokkhoz és dráguláshoz vezetne a gáztőzsdéken, így a kieső mennyiség pótlása csak súlyos felárral lenne lehetséges, ami azonnal kikezdené a válasz egy másik részében védettnek nyilvánított rezsicsökkentés pénzügyi alapjait.
