– A korszakváltás csak szomorúságot hozna?
– Előnye is van: egy nagy tisztulást is hozhat, jelenleg ez zajlik a szakmánkban. Ha minél inkább szakmaiabb ez a tisztulás, akkor igazán jó: ha a jó rendezőket, a jó színészeket nem hozza hátrányba. Tudjuk egymásról, ki jó, ki kevésbé, ha felmegy a függöny, minden kiderül: mindenki látja, mi egy jó előadás, mi egy jó rendezés, mi egy jó alakítás. A közönség is, csak nem tudja úgy megfogalmazni a miérteket. Nagyon féltettek, mikor igazgatóságom második évadjának végén bemutattuk az Amadeust: azt mondták, jaj, ilyet Kecskeméten nem lehet, május végén csak operettet szabad játszani. Az élet nekem adott igazat: ha valami jó, akkor a prózai darab is operettsikerrel mehet. Nem hiszek abban, hogy a mai világban csak musicaleket, nagy vígjátékokat kell játszani, mert úgymond a közönség a színházban csak szórakozni és nevetni akar.
A találékony szakács új menüt állított össze
– Említette a nehéz helyzetet: sosem hallottam panaszkodni, pedig tudvalevő, hogy a kecskeméti színház költségvetése nem túl nagy. Jövőre lépnek életbe az előadó-művészeti törvény újabb módosításának rendelkezései: várható ettől forrásbővülés?
– A pécsi országos színházi évadnyitón L. Simon László államtitkár úr elmondta, hogy a színházaknak se kevesebb, se több pénze nem lesz, bár megváltoztak a színházi besorolások, lesznek nemzeti és kiemelt társulatok. Mi kiemelt státust kapunk, de szerintem ezzel nem lesz több pénzünk, remélem, kevesebb sem. A színház működéséhez ad a város, ad az állam és van saját bevételünk, ráadásul a társasági nyereségadó egy részét a nagyobb vállalatok két éve, az előadó-művészeti törvény első módosítása óta a színház támogatására fordíthatják. A kecskeméti színháznak van egy fantasztikus gazdasági igazgatója, akivel minden évben elkészítjük a költségvetést, megnézzük, mennyi a színház működési költsége, s ami fennmarad, abból kell színházat csinálnunk, előadásokat létrehoznunk. Az ideális éppen a fordítottja kellene legyen, ha a költségvetésünk abból indulna ki, hogy a társulat fejlődésére, a repertoár megújítására mennyit kell fordítani, majd a színház fenntartásához szükséges összeget hozzárendelnék a költségvetésünkhöz. De most így kell főznünk, a legjobb helyzetet kell megtalálnunk: olyan darabokat kell bemutatnunk. Ráadásul a színházunkat legutóbb huszonhat éve renoválták, de akkor sem nyúltak a tetőszerkezethez, emiatt többször beázott, aminek a nyomait elődeim idején csak eltakarták. Ennek következménye az lett, hogy a két páholyfolyosónk leszakadt. Meg kellett csináltatnunk saját erőből: a díszlet- és jelmezköltségeket kellett így megkurtítani. Mindenesetre egy jó időre ezt a problémát megoldottuk, a színházunk most kezdi visszakapni az igazi szépségét.




