Elsősorban a bécsi klasszikus zene és az olasz opera, valamint Muszorgszkij, Liszt, Berg és Bartók műveinek tolmácsolásában volt kiváló, de zeneszerzéssel is foglalkozott.
Az egykori szegedi lakóháza helyén álló épület falát bronz emléktábla díszíti, nevét viseli a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának hangversenyterme, ahol a bronz mellszobra is található, valamint a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertbérleteinek egyik sorozata.
Mikor zeneszerzési és vezénylési szakmán levizsgáztam és okleveleimet kezemben tartottam, azt hittem, enyém a világ. A világ mindenkié, aki fiatal. Eleinte az ember nem érez kötelességeket, csak jogokat, s az akaratot, hogy mindent megváltoztasson és jobban csináljon.
Az idővel azonban eljön a felelősségi érzés, akkor, amikor az ember észreveszi, hogy azokért is kell gondoskodni, akiknek nincs annyi cselekvőerejük, illetve tehetségük. Ilyenkor azt is észreveszi, hogy az idősebbek és az öregek sok értékeset alkottak, minek el nem szabad vesznie, s amin minekünk nem szabad változtatnunk.
Ilyenkor tisztán látható lesz az is, hogy a hagyományt őrizni kell, s hogy az ember annyiban felelős a jövőért is, hogy a múltat megőrizze és gondoskodjék az élet folyamatosságáról.
Forrás: ferenc-fricsay.net
