Kihal a képregény?

Kihal a képregény? Van rá esély: az olvasók öregednek, hazai alkotások pedig elvétve születnek. Amerikai, francia és magyar példák, vélemények.

Bayer Antal a kedvencei között

Forrás: Magyar Képregényszövetség

A személyes emlékek kapcsán Bayer a francia képregényeket emelte ki. A mai napig birtokában vannak például olyan füzetek, melyekbe még gyerekként ő írta bele ceruzával a magyar szöveget, amelyet édesapja fordított le neki franciából. Később élt is kint, és ez meghatározónak bizonyult számára, olyannyira hogy legjobb tudomása szerint ő volt az első Magyarországon, aki a bölcsészkari szakdolgozatát a képregény témájából írta. Bayer egyébként több szakmai blogot is szerkeszt, ezek közül egyik a Képregénymúzeum, ide érdemes mindenkinek ellátogatnia, akit izgalomba hoznak a régi képkockák és a több évtizede húzott vonalak.

Lakatos István, akit a szélesebb közönség a Lencsilány című szerzői albuma, valamint a Dobozváros című meseregénye kapcsán ismerhet, úgy emlékezett első találkozására a képregénnyel, hogy számára mindig is a világ legtermészetesebb dolga volt ezek olvasása – még azt megelőzően is, hogy rendesen megtanult volna olvasni. Csak a húszas évei elején tudatosult benne, hogy rajongó. Személy szerint fájlalja, hogy nem készülnek a legkisebbeknek képregények, ami pedig adott – az öccse által a kiegészítő vackok miatt vásárolt Donald kacsás füzeteket hozta fel példaként –, az nyelvileg kiábrándítóan silány. Bayer és Lakatos is egyetértett abban, hogy nincs ma olyan magyar képregény, amely olyan meghatározó élmény lehetne a gyerekeknek, mint amilyen például a Bucó, Szetti, Tacsi volt évtizedekkel korábban.

Nemzetközi példák, öregedő rajongók

Ehhez képest a franciáknál milliós példányszámban kelnek el a klasszikusok, mint amilyenek az Astérix-történetek. Emellett időről időre felbukkannak olyan friss látásmódú alkotók, akik élményt tudnak kínálni a mai olvasóknak, beleértve a kisebbeket is. Példaként Titeuföt hozta Bayer, a képregényhős a mai kisiskolások nézőpontjából szemléli a világot, és hihetetlenül népszerű hazájában – ahol egyébként mai napig divat képregényalbumot ajándékozni karácsonyra.

Később Rusznyák arról faggatta vendégeit, valóban csökken-e világszerte a képregények népszerűsége. Lakatos rövid és tömör ítélete szerint a képregény nem versenyképes. Bayer annyiban árnyalta ezt, hogy például Amerikában a filmsikerek és a számítógépes játékok hatására szárnyal egyes képregényfigurák népszerűsége, de a fiatalabbak soha nem olvasták a feldolgozások alapját jelentő füzeteket.

Lakatos István grafikai alteregója teremtményei között
Forrás: Devintart

A magyar képregényes rendezvényeket is felnőttek keresik fel – számoltak be tapasztalataikról mindketten. Végül arról folyt a csevej, hogy miközben gyerekkönyvre még költenek a szülők, a képregényt, legyen bármilyen igényes, messze kerülik. Bayer felidézte, hogy a zseniális rajzkészségű Zorád Ernőt azzal golyózták ki az előző rendszerben a gyerekkönyv-illusztrátorok köréből, mert képregényalkotóként szerzett ismertséget, és még ma is létezik ez a válaszvonal. Lakatos szerint fontos lenne, hogy a legkisebbek számára is készüljenek olyan egyszerű történetek, amelyeket képregényes formában beszélnek el. Persze vannak alkotók, akik mindkét területen – vagyis képregényszerzőként és gyerekkönyv-illusztrátorként is – nyomot hagynak, Lakatos István is közéjük sorolható, aki mindkét területen elismertnek számít már.

Korunk hőse, Titeuf (háttal)
Forrás: Facebook