A kétnaposra szűkült fesztivál big band parádéját másnap különböző stílusú formációk követték. A Maloschik Róbert művészeti tanácsadó kezdeményezésére fiatal dzsesszmuzsikusokból alakult Syrius Legacy a legendás dzsesszrock csapat annak idején forradalmian új hangzású szerzeményeit keltette életre az eredetihez hű, a dzsesszimprovizációk irányába elmozduló előadásban, elnyerve a jelen lévő egykori tag, Ráduly Mihály tetszését is. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy a magyar dzsessz (rock) kultikus alkotásai tovább élnek/élhetnek a mai (muzsikus) nemzedékek tudatában.
A fesztiválon régi-új összetételben fellépő Debreceni Jazzegyüttes repertoárját megújítva, Miles Davis, Herbie Hancock, Cannonball Adderly 1950-es, 60-as évekbeli, népszerűvé vált szerzeményeinek lendületes előadásával fejelte meg korábbi produkcióit. A fesztivált a Debrecen Dixieland Jazz Band remek szólókkal tűzdelt, jó hangulatú műsora zárta.Az emlékezetes pillanatok ellenére sokakban erősödött meg az érzés: jelenlegi formájában végpontjához érkezett a Debreceni Jazznapok. Költségvetése az utóbbi években minimálisra csökkent, holott a 70-es, 80-as években e rendezvény tette leginkább ismertté a város nevét az országhatárokon túl is. A kör bezárulni látszik: kellő források hiányában nincs mód neves külföldi muzsikusok meghívására, vonzó program nélkül pedig távol marad a közönség.
Tessék-lássék megoldásoknak nincs értelme: ideje dönteni, hogy Debrecen milyen jövőt szán nagy múltú rendezvényének.
(43. Debreceni Jazznapok, július 26–27.)
