Osvárt Andrea Hollywood kapujában

A kevés magyar színésznő egyike, aki jól dobbantott: Osvárt Andrea tíz éve Rómába ment szerencsét próbálni, Los Angelesig jutott.

– Huszonévesen is így látta mindezt? Miért pont Olaszországba ment színészi karriert csinálni?
– Erős megérzés vitt. Elvégeztem az olasz szakot, és nem akartam a beleölt energiát veszni hagyni. Modellkedtem, de nem akartam, hogy bedaráljon – többre vágytam. Egy-egy reklámfilmben akkor már kaptam szöveges szerepet, elvégeztem Földessy Margit Színiiskoláját is, motoszkált bennem, hogy szerencsét próbálok színészként. És belevágtam. Nem hiszek a szerencsében. Abban hiszek, hogy az ember a lehetőségeit saját magának hozza létre.

– Mindig ilyen tudatos volt?
– Igen. Nem minden sikerült úgy, ahogy tíz éve elképzeltem, de a siker forgalmába számomra beletartozik az időfaktor. Nem a pénz, a pillanatnyi elismerések érdekelnek. Hosszú távon gondolkodom. Öt évet terveztem Rómában, majd mikor hét év után úgy éreztem, megálltam egy rutinszerű szinten, fogtam magam, és kirepültem Los Angelesbe új kihívásokért. És persze szeretnék egyszer hazajönni, de egyelőre sajnos nem tudnék a kintihez mérhető színvonalon dolgozni.

– Elfogadja a magyar filmszakma?
– Azt látom, hogy nem nagyon tudnak velem mit kezdeni. Nem végeztem színművészeti egyetemet, modellkedtem, mindez priusz a szemükben, ugyanakkor komoly nemzetközi produkciókban kaptam szerepet, több mint harminc filmen vagyok túl, színésznőként díjakkal is elismertek, a referenciáim erősek. Sokan inkább nem vesznek tudomást rólam, szkeptikusak, mások szurkolnak és örülnek a sikereimnek. Teljesen más szemléletben dolgozom, mint az itthon megszokott: az önmenedzselés, a castingok legalább annyi energiát visznek el, mint egy-egy szerep megformálása. Csak tavaly negyvenháromszor ültem repülőn.

– Azért játszott Orosz Dénes Poligamy című mozijában, és hírbe hozták a Viszkis-filmmel is
– Dobray György filmje Ambrus Attila sztorijáról egyelőre csak terv, konkrét felkérést még nem kaptam, de talán a szerelmét alakítanám. Alakul egy olasz–magyar koprodukció is, ebben magyar nőt játszanék. Örülnék, ha itthon dolgozhatnék, de egyelőre csak meglátjuk.

– Rómában színpadon is játszott. Színházi szerep kedvéért sem jönne haza?
– Pontosan tudom, hogy működik a sztáripar: ha már elhasznált, kiköp magából. A filmes karriernek – ritka kivételektől eltekintve – sajnos van egy lejárati ideje. Azt érzem, hogy van még bennem pár év, addig marad az ingázás Los Angeles és Róma között, de Budapesten is van lakásom, és természetesen hazajárok Tamásiba is. Most nem tudnék koncentrálni egy színházi szerepre, de később bármi megtörténhet. Hetente több forgatókönyvön rágom át magam, hogy friss maradjak, és saját ötleteim is vannak. Már a jövőre gondolva ezeket is érlelem.