A töredékes naplók és egyéb források nem zárták le végleg Szendrey Júlia történetét, még napjainkban is előkerülhetnek újdonságok. Szentes Éva elmondta: Szendrey Júlia családjának történetét 1935-ig sikerült követniük, viszont a Budapest folyóirat tavaly kiderítette, hogy a hűséges titkár, Tóth József leszármazottai ma is élnek, és érdekes dokumentumok kerültek elő a családi ereklyék közül. Például Tóth József verse és levele Szendrey Júliához, amelyekből nyilvánvalóan kiderül, hogy a súlyos beteg asszony és tíz évvel fiatalabb rajongója kapcsolata kölcsönös szerelem, de legalábbis rajongás volt.
Az új kiadású naplóban három olyan szöveg van, amely az első, 1930-as kiadásból, így az utána következőkből is kimaradt. Mivel ezek szabályos naplószövegek, amelyek egy naplófüzetben szerepelnek, Szentes Éva nem tud magyarázatot arra, hogy miért maradtak ki az 1930-as kiadásból, amelyet Mikes Lajos gondozott. A szöveget sajtó alá rendező irodalomtörténészek szerint elképzelhető, hogy a kutató véletlenül kettőt lapozott, de az is, hogy szándékosan hallgatta el a nyilvánosság elől ezeket a szövegeket, bár különösebb botrányt egyik sem okozott volna. Az egyik kimaradt bejegyzésben Júlia többnyire a tavaszi természetről elmélkedik, de közben megemlíti, hogy „elfeledt szerelmére gondol”, 1849 áprilisában, amikor Petőfi Sándor még életben volt.
(„Naponként árvább” – Szendrey Júlia naplója. Szerk.: Ajkay Alinka, Szentes Éva. Editio Princeps, 2015, 263 oldal.)
