Olyan képköltészről van szó, aki egy szomorkás folyóparti fotóval tud mesélni a kongóiak nyomorától, vagy két pár láb részletével egy esküvői parti melankóliájáról. „Minden csak mintha egy dróton függne” – így írja le a kelet-európai létezés sajátos léttapasztalatát. És ezt a tapasztalatot sikerült neki olyan egyetemes érvényűvé emelnie a fotográfiában, hogy New York, és azon keresztül az egész világ felfigyelt a munkáira. „Lopok egy képet, és utána bocsánatot kérek érte” – mondja munkamódszeréről. Megbocsátjuk, a legnagyobb örömmel.
(Sylvia Plachy – Mikor lesz holnap. Mai Manó Ház. Megtekinthető április 19-ig.)
