„Mindig megkérdezzük a gyerekeket, mit látnak csukott szemmel maguk előtt, amikor például Grieg Reggeli hangulatát játsszuk – jut eszébe egy friss emlék Andreának. – Száguld a képzeletük: van, aki azt mondja, látta, ahogy a harmatcsöpp lehull a tulipán szirmáról, és sorolják a csodákat. Az egyik kislány pedig azt válaszolta, hogy ő tulajdonképpen semmit sem látott, egyszerűen csak nagyon boldog volt. Ettől nekem is könnyes lett a szemem.”
„Múlt héten egy kis településen játszottunk, ahol a közmunkásokat is behozták a koncertre – vette át a szót Zsolt. – Utána kaptunk egy levelet, amelyben arról írtak, hogy mi talán nem is tudjuk, mennyit jelentett ezeknek a felnőtt embereknek az a délután. Volt egy bácsi a közmunkások között, aki napokig mesélte, mi mindent indított el benne, amikor meghallgatta a Szerelmi álmokat. Azon gondolkodott, ő hol ronthatta el.”
Ez az élmény és a számtalan kedves visszajelzés is megerősítette bennük, hogy jó úton járnak, amikor sosem mérlegelik, hogy épp gyerekeknek vagy felnőtteknek, műértőknek vagy egyszerű embereknek játszanak. Sikereik őket igazolják. Kárpátalján, ahol olyan zongorán is játszottak már, amelynek szó szerint nem volt eleje, éppúgy hálás a közönség, mint Clevelandben vagy New Yorkban, ahol limuzinnal szállítják őket a csillogó koncerttermekbe.Most megjelent ötödik lemezükön nincsenek versek, viszont a borítón a művészházaspár gondolatait olvashatjuk a művekkel kapcsolatban. Szerepelnek a darabok között kuriózumok is, mint például a Bölcsőtől a sírig című, amely koncerten is meglehetősen ritkán hallható. Választottak olyan népszerű műveket is, mint a virtuóz II. Magyar rapszódia. Büszkék arra, hogy a lemezen szerepel két olyan darab is, amelyekből kifejezetten számunkra készült a négykezes átirat. Hangsúlyozzák, ez a lemez sok ember közös munkája, mindenki, aki részt vett benne, egy idő után magáénak érezte a korong üzenetét. Ők pedig, bár már huszonöt éve tart a közös játék, úgy érzik, hogy együtt a legjobbak – otthon, a családban éppúgy, mint a koncertpódiumokon.
