Kitért arra is, hogy a Szegeden, az Iparművészeti Múzeumban, valamint a 80. születésnapja alkalmából a Természettudományi Múzeumban rendezett kiállítását tízezrek látták, amely egyedülálló a kortárs művészet világában.
Az 1995-ben átvett Kossuth-díjat későinek tartotta, de a nemrég odaítélt nemzet művésze cím örömmel töltötte el Gross Arnoldot – mondta Feledy Balázs.
„A kivételes ember, ami Te voltál, Arnold, a maga egyedülálló voltával nagyon fog hiányozni nekünk, még ha vigaszunk is lehet rézkarcaid, munkáid, képeid, rajzaid csodákkal teli univerzuma, melyek örök időkre hirdetik a szeretet erejét” – emlékezett a grafikusművészre Feledy Balázs.
Schäffer Erzsébet újságíró, író, publicista búcsúbeszédében Gross Arnolddal kapcsolatos személyes apró pillanatokat idézett fel. Elmondta többek között, hogy amikor 17 évesen Nagyváradról Magyarországra szökött, mindig máshol kellett meghúznia magát, ezért egy összecsukható nyugággyal közlekedett. Nagy vonat- és ásványgyűjteménye volt, rajongott Vittorio de Sica Csoda Milánóban című filmjéért, amelynek dallamát gyakran fütyörészte, a telefonban pedig úgy mutatkozott be, hogy „Halló, Vasedény!” Emellett felidézte azt is, ahogy gyakran az ablakpárkányról etette a galambokat.
Gross Arnoldot katolikus szertatás szerint a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. A szertartás után sírjánál egy fehér galambot engedtek el.
A temetésen jelen volt mások mellett Cseri Miklós kultúráért felelős helyettes államtitkár, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, pályatársai közül pedig Orosz István és Olajos György grafikusművész.
