Későn ébredt az összes kisebbségi magyar párt

Öt hét alatt még legalább 300 ezer aláírást kell összegyűjteni az őshonos kisebbségek uniós védelme érdekében. A kudarcot is meg kell tudni magyarázni.

Persze nehezen érthető, hogy a horvátországi magyar szervezetek miért nem érezték magukénak a felhívást, miért kellenek az import-aktivisták. Ez ügyben a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségéhez feltett kérdésünk lapzártánkig megválaszolatlan maradt. Az is érthetetlen, hogy ha a FUEN nemzetközi szervezetként definiálja magát, például Spanyolországból miért mindössze 25 ezer – nyilván zömében katalán – aláírás gyűlt össze. Az interneten persze csak az online aláírások láthatók valós időben, de akkor is nehéz elképzelni, hogy a kérdés hidegen hagyná a hétmilliós Katalóniát. Az akciót kívülről is lehet támogatni, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is gyűjti az aláírásokat, ám az eredményességbe nem uniós állampolgárok szignója nem számít bele. Az is igaz persze, hogy Kárpátalján több mint százezer ukrán–magyar kettős állampolgár él. 

Mindezeket tekintetbe véve sajnos Orbán Viktor és a Fidesz is későn kapcsolt. A magyar kormányfő február 12-én írta alá az ívet, és erről a Facebookon adott hírt. Ez a hírek szerint már másnap 20 ezerrel dobta meg a számlálót. Az viszont valószínűleg nem hívta fel a közvélemény figyelmét annyira, hogy Semjén Zsolt, a határon túli magyarság ügyeiért is felelős miniszterelnök-helyettes már tavaly novemberben aláírta a FUEN kezdeményezését. 

Az európai polgári kezdeményezést a Lisszaboni szerződés hívta életre, deklaráltan azzal a céllal, hogy a sokak által megfoghatatlan Európai Uniót közelebb hozza az emberekhez. Arról szól, hogy ha elegendő uniós állampolgár összefog egy ügy érdekében, akkor azzal érdemben foglalkoznia kell az Európai Bizottságnak (EB), vagyis törvényt kell módosítania. Ha az uniós országok legalább egynegyedében, tehát hét tetszőleges tagországban összejön a megadott mennyiségű szignó, valamint összesen összegyűlik egymillió aláírás, az EB köteles a kérdést beépíteni az uniós joganyagba. Eddig csupán Magyarország, Szlovákia és Románia teljesítette a kvótát. Legnagyobb eséllyel még Ausztriában és Dániában jöhet össze a csoda, és teljesülhet a kvóta öt héten belül. 

De hogy lássuk, eredményes aláírásgyűjtés esetén is mennyire nehéz sikerre vinni egy-egy ügyet az Európai Unióban, arra jó példa a 2017 elején indult kezdeményezés a glifozát gyomirtószer betiltására. Fél év alatt 1 millió 300 ezer szignót sikerült gyűjteni, októberben szervezők leadták, és decemberben meg is ígérte az Európai Bizottság, hogy törvénymódosítást kezdeményez az ügyben. Csakhogy mintegy szembe köpve az aláírókat 2017. november 27-én hozott egy döntést az Európai Tanács, amelynek értelmében 2022-ig meghosszabbítják a glifozát tartalmú növényvédő szerek Európai Unión belüli használati engedélyét.

Ráadásul a türelmi idő először öt helyett tíz lett volna, csak az Európai Parlament még idejében kapcsolt, és nem járult hozzá az egy évtizednyi kitoláshoz. Mondhatnánk, ennyit ér a választók szava, és ennyit meg a növényvédőszer-lobbié. És a pénz valóban nem az állampolgárok és a civilek oldalán dolgozik, még akkor sem, ha a kimutatás szerint a glifozát elleni kampányt tizenkét szervezet 328 ezer euróval támogatta. Ezzel szemben a FUEN kampányát egyedül a FUEN támogatta 20 ezer euróval, és nem valószínű, hogy a maradék időben bárki is embertelen összegeket adna bele.