Későn ébredt az összes kisebbségi magyar párt

Öt hét alatt még legalább 300 ezer aláírást kell összegyűjteni az őshonos kisebbségek uniós védelme érdekében. A kudarcot is meg kell tudni magyarázni.

Öt hét van hátra a Minority Safe Pack nevű európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtésének április 3-i határidejéig, de az unión belüli nemzeti és nyelvi kisebbségek védelme érdekében indított akcióban február közepéig csak 650 ezer szignó gyűlt össze a szükséges 1 millió helyett, és a minimális 7 uniós ország helyett csak négyben van meg a kellő számú aláírás. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) nagy erőket mozgósít, hogy a célegyenesben elég embert elérjenek aktivistáik, de minden jel arra mutat, hogy a FUEN alaposan elmérte a kampányt, alábecsülte erőforrásait és kapcsolati hálóját. Mert ha figyelembe vesszük, hogy Európa 47 államában 340 történelmi kisebbség él, és létszámuk meghaladja a 100 milliót, vagyis minden hetedik, az 500 milliós EU-n belül pedig minden tizedik európai polgár valamely történelmi kisebbség vagy etnikum tagja, gyerekjáték lett volna megtalálni az egymillió támogatót. Mégsem így történt, és sajnos most már elérkezett az a vészkommunikációs szakasz, amikor a magyar szervezők magukat az érdekelt feleket – vagyis a kisebbségi magyarokat – kezdik felelőssé tenni a tétlenségért. A tét pedig rendkívül nagy, ha ugyanis nem jön össze az egymillió aláírás, a szomszéd országok nemzetalkotó többsége joggal mondhatja, hogy a magyarok képtelenek a magasabb szintű összefogásra saját eredendő jogaik megvédése, megerősítése érdekében. Éppen erről beszélt Sógor Csaba romániai magyar EP-képviselő egy pénteki nagyváradi sajtótájékoztatón. - 15-20 évre befognák a szánkat – mondta, felszólítva egyben az erdélyi magyarokat, kérjék meg nyugatra távozott ismerőseiket, ők is csatlakozzanak az akcióhoz.  

Az akcióban részt vesz a legtöbb határon túli magyar párt, bár a szlovákiai Híd-Most és az MKP között volt egy kis összezördülés azon, kinek van joga, felhatalmazása a gyűjtésre. Az MKP lapunkhoz eljuttatott információiból kiderül, számos esetben előfordult, hogy szlovák nemzetiségű illető élt a vélemény-nyilvánítás jogával, és írta alá az ívet. A pár mindenesetre túl van az 50 ezer aláíráson, de mellettük más civil szervezetek is gyűjtenek. Mint az RMDSZ-től megtudtuk, a romániai magyar párt pénteken érte el a 261 400 aláírást, a gyűjtés gyakorlatilag mindenhol folyik, ahol van párt-alapszervezet. Már nem is az aláírások számára gyúrnak, hanem az országos kvóták teljesítésére, így múlt héten kisbusz indult Muravidékre és a Drávaszögbe, hogy a szlovéniai illetve a horvátországi magyarokat aktivizálják. Az országonkénti kvóták itt láthatók, ez alapján is érthető, hogy az RMDSZ választása csakis a fenti két ország lehetett, mert itt még épp elegendő magyar él ahhoz, hogy a néhány ezres kvóta összejöjjön.

Persze nehezen érthető, hogy a horvátországi magyar szervezetek miért nem érezték magukénak a felhívást, miért kellenek az import-aktivisták. Ez ügyben a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségéhez feltett kérdésünk lapzártánkig megválaszolatlan maradt. Az is érthetetlen, hogy ha a FUEN nemzetközi szervezetként definiálja magát, például Spanyolországból miért mindössze 25 ezer – nyilván zömében katalán – aláírás gyűlt össze. Az interneten persze csak az online aláírások láthatók valós időben, de akkor is nehéz elképzelni, hogy a kérdés hidegen hagyná a hétmilliós Katalóniát. Az akciót kívülről is lehet támogatni, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is gyűjti az aláírásokat, ám az eredményességbe nem uniós állampolgárok szignója nem számít bele. Az is igaz persze, hogy Kárpátalján több mint százezer ukrán–magyar kettős állampolgár él. 

Mindezeket tekintetbe véve sajnos Orbán Viktor és a Fidesz is későn kapcsolt. A magyar kormányfő február 12-én írta alá az ívet, és erről a Facebookon adott hírt. Ez a hírek szerint már másnap 20 ezerrel dobta meg a számlálót. Az viszont valószínűleg nem hívta fel a közvélemény figyelmét annyira, hogy Semjén Zsolt, a határon túli magyarság ügyeiért is felelős miniszterelnök-helyettes már tavaly novemberben aláírta a FUEN kezdeményezését. 

Az európai polgári kezdeményezést a Lisszaboni szerződés hívta életre, deklaráltan azzal a céllal, hogy a sokak által megfoghatatlan Európai Uniót közelebb hozza az emberekhez. Arról szól, hogy ha elegendő uniós állampolgár összefog egy ügy érdekében, akkor azzal érdemben foglalkoznia kell az Európai Bizottságnak (EB), vagyis törvényt kell módosítania. Ha az uniós országok legalább egynegyedében, tehát hét tetszőleges tagországban összejön a megadott mennyiségű szignó, valamint összesen összegyűlik egymillió aláírás, az EB köteles a kérdést beépíteni az uniós joganyagba. Eddig csupán Magyarország, Szlovákia és Románia teljesítette a kvótát. Legnagyobb eséllyel még Ausztriában és Dániában jöhet össze a csoda, és teljesülhet a kvóta öt héten belül. 

De hogy lássuk, eredményes aláírásgyűjtés esetén is mennyire nehéz sikerre vinni egy-egy ügyet az Európai Unióban, arra jó példa a 2017 elején indult kezdeményezés a glifozát gyomirtószer betiltására. Fél év alatt 1 millió 300 ezer szignót sikerült gyűjteni, októberben szervezők leadták, és decemberben meg is ígérte az Európai Bizottság, hogy törvénymódosítást kezdeményez az ügyben. Csakhogy mintegy szembe köpve az aláírókat 2017. november 27-én hozott egy döntést az Európai Tanács, amelynek értelmében 2022-ig meghosszabbítják a glifozát tartalmú növényvédő szerek Európai Unión belüli használati engedélyét.

Ráadásul a türelmi idő először öt helyett tíz lett volna, csak az Európai Parlament még idejében kapcsolt, és nem járult hozzá az egy évtizednyi kitoláshoz. Mondhatnánk, ennyit ér a választók szava, és ennyit meg a növényvédőszer-lobbié. És a pénz valóban nem az állampolgárok és a civilek oldalán dolgozik, még akkor sem, ha a kimutatás szerint a glifozát elleni kampányt tizenkét szervezet 328 ezer euróval támogatta. Ezzel szemben a FUEN kampányát egyedül a FUEN támogatta 20 ezer euróval, és nem valószínű, hogy a maradék időben bárki is embertelen összegeket adna bele.