Ugyanabban az évben néhány komoly figyelmeztető lövés után (pl. Iggy Pop) Amerikában és az Egyesült Királyságban szárba szökkent a punk, ami azóta is a utolsó igazán kemény fellépés volt gyakorlatilag minden létező fennálló rendszerrel szemben. A zeneipartól a királynőig mindenki megkapta a magáét, a plakátokon megjelentek az olyan „irokéz frizurák”, mint amilyet Travis (Robert de Niro) is viselt a Taxisofőrben, a zsigeri három akkord pedig nekiugrott a világnak. A punk maga volt a zabolátlan szabadság, és pillanatokon belül olyan színes palettát hozott létre önmagán belül, amelyen remekül megfért egymással számos olyan, egymástól igencsak különböző zenei világú zenekar és előadó, mint a Sex Pistols, a Clash, a Devo, a Television, vagy éppen Patti Smith, az odavágósoktól a szociális-politikai érzékenyeken át az artisztikusokig. Patti Smith például úgy emlékezett néhány évtized múltán, hogy akkor érezte meg először a készülődő változások szelét, amikor a CBGB klubban megnézte a Televisiont. Voltak vagy tizennégyen a nézőtéren, de neki nagyon bejött, mert egyfajta utcamorállal viszonyultak a koncertjükhöz, ugyanakkor a teljes agykapacitásuk felhasználásával. Na, valahogy ilyen, amikor a költők begurulnak. De tényleg minden kezdet nehéz, a nemsokára teljes joggal a punk keresztanyjának és az art rock nagyasszonyának nevezett Patti Smith ezt mondta a sajátjáról a Rolling Stone magazinnak adott interjújában: „Olykor felkértek, hogy nyissak meg egy-egy műsort. A New York Dolls például három-négy ismeretlen bandával lépett fel, és nekem kellett megnyitni az egész estét. Senki sem volt rám kíváncsi, nem volt mikrofonom, kiabáltam a verseimet. A közönség meg ordítozott, hogy keressek magamnak valami munkát és menjek vissza a konyhába. Én meg csak visszalőttem nekik a magamét.... Arra törekedtem, hogy felkavarjam a helyzetet, feltüzeljem az embereket, és hogy visszahozzak egy másfajta munkamorált a rock and roll világába.”
1976-ban jelent meg az idén januárban elhunyt korszakalkotó David Bowie immár klasszikusnak számító válogatáslemeze, a Changes One is. A negyvenedik évfordulóra megjelent cédén is. Íme a track lista: Space Oddity, John, I’m Only Dancing, Changes, Ziggy Stardust, Suffragette City, Jean Genie, Diamond Dogs, Rebel Rebel, Young Americans, Fame, Golden Years.
