Íme Szabó Péter hitvallása: „Szakács vagyok, halkereskedő, aki büszke a hivatására. Szeretem megérinteni azt, amivel dolgozom, szeretem megfogni a halakat, rákokat, kagylókat, és szeretem, ha segíthetek Neked abban, hogy Te is főzhess. Nagy ajándék nekem, ha legközelebb, amikor belépsz majd a halkereskedésem ajtaján, azt mondod: »Köszönöm, séf, finom volt.« A kereskedés és a konyha a második otthonom. Üdvözöllek nálam, érezd magad otthon. Ez a kínálatom, ezt készítettem, vidd el, ha megtetszik.”
Tiszta, világos beszéd. Csessze meg a Biszku Béla bácsi, ez a legnagyobb bűnük, hogy erre ötven évet kellett várnom.
De miért is jó nekünk, ha a tenger gyümölcseit fogyasztjuk? Az osztriga például az egyik legkiválóbb cink-, vas-, szelén- és kalciumforrás, és nem utolsósorban afrodiziákum. De a többi gerinctelen tengeri lény sem smafu. Magas kalcium- és foszfortartalmuk segíti a csontok és a fogak felépülését, az idegrendszer ideális működését, a fehérje-, szénhidrát- és zsíranyagcserét. Nagy mennyiségben tartalmaznak taurint, ami a csecsemők számára létfontosságú, és az anyatejben a második legnagyobb mennyiségben előforduló aminosav. Méregtelenítő és antioxidáns hatásúak, csökkentik az érelmeszesedés kockázatát és a vérnyomást, egyes szövetek, például a szívizom normális működéséhez nélkülözhetetlenek. Hatással vannak az anyagcsere folyamataira, a szervezet adrenalinszintjére, a zsiradékok emésztésére. Szerepet játszanak a kalciumáramlás szabályozásában, befolyással vannak az immunrendszerre, a koleszterinszintre, valamint a spermium és az epe termelésére. Mindezt Piazza Gabriella és Hoitsy György könyvéből tudom.
Ennyit az orvostudományról. Egyvalami mindennél is fontosabb: valami elképesztően finomak.
