Egy jó tizenöt évvel ezelőtt versenyző lány, nevezzük Sandrának, megkeresésünkre elmondta: annak ellenére, hogy a tortúra már évtizedek óta ugyanaz, a lányok nagy része másra sem vágyik gyerekkora óta, mint hogy bekerüljön a szépségiparba.
„Olyan országban élünk, ahol a szépség mindennél többet ér. Még a munkában is ez a fokmérő, nem a szakmai rátermettség. Én csak néhány évvel a verseny előtt, tizenhét évesen kezdtem a felkészülést, de még így is igazítottak a mellemen, a derekamon, az orromon, sőt a kis babahajakat is eltávolították a homlokomról és a tarkómról. A latin nők általában körte alakúak, így a derék- és csípőformálás az egyik legfájdalmasabb procedúra. Akit nem műtenek, arról erős fűzővel próbálják lefaragni a centiket. Napi tíz órát készültem, alig ettem, és a 90-60-90-es mell-csípő-derék célarányokkal keltem és feküdtem” – meséli.
Sandra az egyik szövetségi állam győzteseként bekerült a Miss Venezuela döntőjébe. Erről így mesél: „Rengeteg megaláztatás ért bennünket, nagyon sok mindent el kellett viselnünk. Versenylóként tekintettek ránk, úgy is bántak velünk. Egyetlen apró hibát sem néztek el, rejtettek véka alá, rögtön közölték, hogy »undorítóak« vagyunk.”
A brit Daily Mailnek nyilatkozó Alexander Velásquez, az egyik szépségakadémia igazgatója bevallotta, hogy már a legelején megmondják a lányoknak, milyen esélyekkel indulnak a koronáért. „Nem árulunk zsákbamacskát, előre szólunk, hogy érdemes-e költeni a képzésekre és a beavatkozásokra. És visszafogjuk a türelmetlen szülőket, akik azonnal faragni akarnak valamit tizenkét-tizennégy éves gyerekükön is. Fel kell világosítanom őket, mennyire káros lehet a lányok fejlődésére például egy korai mell- vagy fenékplasztika. Sok szülő előre látja, hogy a lánya nem fogja elérni a kívánt 175 centiméteres magasságminimumot, ezért hormonkezelés alá veti tinédzser gyermekét.”




