Nem leányálom

A szépségiparban előfordul, hogy semmi szépség nincs – marad tehát az ipar, amely sokakat bekebelez.

Lassan húsz éve, hogy először szemtanúja voltam annak az őrületnek, amely a Miss Universe-döntővel jár Venezuelában. A világ leghiúbb embereivel megáldott ország lakói azon az estén olyan feszült figyelemmel merednek a tévéképernyőre, mintha focicsapatuk játszana a világbajnokság döntőjében. A fáma szerint amikor a 2005-ös adást Hugo Chávez államfő megszakította, hogy tizenöt perces bejelentést tegyen, a szünet akkora felháborodást váltott ki, hogy voltak, akik a fővárosban az ablakukban lógva üvöltöttek, verték a csetreszt, vagy épp a levegőbe lövöldöztek. A legnézettebb műsor ugyanis a harmincmilliós lakosú ország háromnegyedét érdekli.

A csinnadrattának persze ára van. Nem is kicsi. A gyerekeiknek jobb sorsot szánó vagy csak szimplán elvetemült, sikerhajhászó anyukák már tizenkét évesen a világ legnagyobb „szépséggyáraiba” dobják lányaikat. Ott aztán minden hétvégén gyakorolhatják a magas sarkús libegést a kifutón, ülhetnek az illemtanórákon, és már ekkor kőkeményen diétáznak.

Később, tizenöt-tizenhét évesen már jönnek a durvább módszerek, mivel a tökéletesség hajszolása nem minden tininek megy. Annak érdekében, hogy a suttyomban elfogyasztott csoki ne hagyjon nyomot, sokukba gyomorgyűrűt ültetnek be, esetleg – akár egy középkori kínzókamrában – a nyelvükbe varrnak műanyag lapot, amely a szilárd táplálék feldolgozását pokoli kínná teszi, ezért csak folyadékot képesek fogyasztani.

És a sok áldozat korántsem jelent garantált sikert. A különböző szépségakadémiákon nevelkedés még nem biztosít helyet a Miss Venezuela versenyen sem, nemhogy a Miss Universe-en. A „felkészítés” nem két fillérbe kerül, menet közben sokan feladják, sok szülő pedig kőkemény adósságba veri magát annak reményében, hogy gyereke sokszorosan visszahozza majd ezt. Csak az akadémia díjai – a ruhák, a smink – a szülők fizetésének a felét elviszik, és akkor a különféle plasztikákról még nem is beszéltünk. Akiket pedig nem a szüleik kényszerítenek, gyakran otthagyják a sulit, és három-négy munkát elvállalva fizetik a díjakat. És még ők a szerencsésebbek. Akadnak, akik pénz híján akadémiák helyett illegális olcsó műtétekre szánják el magukat, a sufnirendelők pedig rengeteg áldozatot követelnek. Egyik legveszélyesebb beavatkozás a fenékfeltöltés, amelyhez olykor ragasztót használnak, az pedig sokszor halálos fertőzést okoz, de minimum életre szóló kínzó fájdalmat.

Egy jó tizenöt évvel ezelőtt versenyző lány, nevezzük Sandrának, megkeresésünkre elmondta: annak ellenére, hogy a tortúra már évtizedek óta ugyanaz, a lányok nagy része másra sem vágyik gyerekkora óta, mint hogy bekerüljön a szépségiparba.

„Olyan országban élünk, ahol a szépség mindennél többet ér. Még a munkában is ez a fokmérő, nem a szakmai rátermettség. Én csak néhány évvel a verseny előtt, tizenhét évesen kezdtem a felkészülést, de még így is igazítottak a mellemen, a derekamon, az orromon, sőt a kis babahajakat is eltávolították a homlokomról és a tarkómról. A latin nők általában körte alakúak, így a derék- és csípőformálás az egyik legfájdalmasabb procedúra. Akit nem műtenek, arról erős fűzővel próbálják lefaragni a centiket. Napi tíz órát készültem, alig ettem, és a 90-60-90-es mell-csípő-derék célarányokkal keltem és feküdtem” – meséli.

Sandra az egyik szövetségi állam győzteseként bekerült a Miss Venezuela döntőjébe. Erről így mesél: „Rengeteg megaláztatás ért bennünket, nagyon sok mindent el kellett viselnünk. Versenylóként tekintettek ránk, úgy is bántak velünk. Egyetlen apró hibát sem néztek el, rejtettek véka alá, rögtön közölték, hogy »undorítóak« vagyunk.”

A brit Daily Mailnek nyilatkozó Alexander Velásquez, az egyik szépségakadémia igazgatója bevallotta, hogy már a legelején megmondják a lányoknak, milyen esélyekkel indulnak a koronáért. „Nem árulunk zsákbamacskát, előre szólunk, hogy érdemes-e költeni a képzésekre és a beavatkozásokra. És visszafogjuk a türelmetlen szülőket, akik azonnal faragni akarnak valamit tizenkét-tizennégy éves gyerekükön is. Fel kell világosítanom őket, mennyire káros lehet a lányok fejlődésére például egy korai mell- vagy fenékplasztika. Sok szülő előre látja, hogy a lánya nem fogja elérni a kívánt 175 centiméteres magasságminimumot, ezért hormonkezelés alá veti tinédzser gyermekét.”

Velásquez ennek ellenére úgy gondolja, az olyan ügynökségek, mint az övé, jó célt szolgálnak: „Ha valaki meg van elégedve a külsejével, az jót tesz az országnak.” És nemcsak az országnak, hanem az ország legnagyobb celebjének, a Miss Venezuela verseny urának, a 68 éves Osmel Sousának. A szépségmogul élet-halál ura. Elég egy ferde nézés, egy apró fintor a szájszegletben, és a zokogó jelöltet már paterolják is ki a hátsó gyémántajtón.

A lányok, akiknek egy része a barriókból, azaz szegénynegyedekből származik, ilyenkor sokkos állapotban zokognak, és úgy érzik, elvesztették egyetlen esélyüket a felemelkedésre. Caracasban és úgy általában Venezuelában az élet ugyanis nem leányálom. Az emberrablások, rablógyilkosságok és nyílt színi bandaháborúk mindennaposak. Az erőszak mellett pedig egyre romlanak az életkörülmények. Az emberek az alapvető szükségleti cikkekért is sorban állnak. Előfordul, hogy heteket kell várni vécépapírra vagy lisztre. A csillogó Miss-műsor pedig ennek ellenére – vagy így még inkább – folytatódik.

Ami az anyagiakat illeti, az Egyesült Államokban sincs ingyen a megmérettetés. A Miss USA-re való bejutásért több tízezer dollárt költenek magukra a legelszántabbak. Csak a ruhák 1000-5000 dollárba kerülnek. A Statistic Brain intézet felmérése szerint évente két és fél millió lány versenyez százezer különféle szépségversenyen. 72 százalékuk igénybe veszi személyi felkészítő segítségét is, akinek átlagos órabére 100 dollár (27 ezer forint) körül mozog. A versenyek nevezési díja sem alacsony, átlagosan 1000 dollár.

A szeplő mint szexepil – pszichés következmények

Hogy a sok testi szabás-varrásnak milyen következményei lehetnek?

Szabó Sára pszichológus szerint a testképzavarból és önértékelési problémából eredő műtét nem csak a testen hagy nyomot. „Egy plasztikai műtét következményeit elsősorban a motivációs háttér határozza meg, tehát azt érdemes vizsgálni, miért vállalkozik valaki a beavatkozásra. Ha reális igényről van szó, például helyreállító műtétről vagy egy meghatározott esztétikai igényről, amelyre a műtét megoldást jelent, nem kell negatív következményektől tartanunk. Gyakran előfordul azonban, hogy az igény hátterében önértékelési probléma, testképzavar vagy túlzott megfelelési igény áll. Ebben az esetben számolnunk kell a negatív következményekkel, mivel az operáció nem oldja meg az eredeti problémát. Előfordulhat, hogy a személy sosem érzi elegendőnek az elért eredményt, sorozatos műtéteknek veti alá magát, és továbbra sem elégedett a külsejével.”

Az általánosan vett szépség a külső jegyek viselésétől függ. Biztosan találkoztunk már olyan személlyel, akit nem tartunk kifejezetten szép embernek, de a kisugárzása, személyisége miatt szép párt talál magának, és sikeres a munkájában. A szeplő, amely miatt sok gyereket csúfolnak, több szupermodell szexepilje. „Barátként, családtagként segíthetünk elviselni a szépséghibákat. Mindenki számára az a leggyógyítóbb hatású, ha szeretjük és elfogadjuk. Végső soron azonban mindenkinek a saját önelfogadásán kell dolgoznia, az önismereti munkát és a fejlődést nem végezhetjük el más helyett. Szükség esetén érdemes szakember segítségét kérni. Vannak klienseim, akik hosszú évek óta küzdenek téves önértékelésre visszavezethető problémával, és fantasztikus látni, hogy három-négy hónap elteltével mennyire másképp látják és érzik önmagukat, nem is beszélve a hosszabb, fél-egy éves folyamatok eredményeiről” – mondja a szakember.