Minden szép, minden jó?

Miniforradalom Romániában: de mit csinálnak közben a magyarok? Székelyföld mozdulatlan maradt.

Duplájánál is nagyobbra nőtt a bukaresti Colectiv klubban történt tűzeset halálos áldozatainak száma (csütörtök délután, e sorok írásakor 53-ról tudunk), és a tragédia drámai változásokat hozott és vetít előre a közeljövőben Romániában.

Az a legkevesebb, hogy többen előzetes letartóztatásba kerültek az ügy kapcsán. A több nagyvárosban spontán kialakuló tüntetések hatására lemondott a kormány, sőt – a rendszerváltás óta először – megrendült a bizalom az ortodox egyházban is. Az eddigi politikai elit megbukott, ezért Klaus Johannis államfő nem a parlamenti pártokra bízta az új kormányalakítást, hanem egy kívülről jött embert kért fel miniszterelnöknek. Nagyon úgy néz ki, hogy a jövő novemberben esedékes választásokig technokrata kormány fogja vezetni az országot.

Van viszont még egy érdekes olvasata a történteknek: a párhuzamos társadalmak léte Romániában. Keleti szomszédunkban az elmúlt napokban úgy zajlott le egy miniforradalom, hogy gyakorlatilag érintetlenül hagyta a tömbmagyar régiót. Székelyföldön úgyszólván nem történt semmi. Talán meggyújtottak néhány gyertyát az áldozatok emlékére, de az emberek nem mentek az utcára, mint másutt. Nem fogalmaztak meg követeléseket, nem fejezték ki elégedetlenségüket a fennálló korrupt és belterjes politikai rendszer iránt, látszólag tehát nem akarnak megváltoztatni semmit.

Jogos a kérdés: minden tökéletes a romániai magyarság életében? Bukarestbe küldött politikusaik, az RMDSZ arcai egytől egyik becsületesek, és távol áll tőlük a korrupció? A székelyföldi önkormányzatokban tényleg semmit sem lehet elintézni kisebb-nagyobb szívességekkel, és minden szabályosan, a törvények szigorú betartásával működik? Az elmúlt huszonöt esztendőben nem gazdagodott meg senki látványosan a vezetők közül, és egyetlen banit sem loptak el sehol a közösből? Úgy sikerült minden, ahogyan azt 1989 decemberében elképzelték?

Az elmúlt napokban Románia nagyvárosaiban jellemzően fiatalok mentek az utcára, és az élhető jövőt kérték számon. A több tízezres tömeg igen sokféle követelést fogalmazott meg, és azok nem mindig voltak kapcsolatban a bukaresti szórakozóhelyen történtekkel. A temesváriak például mindjárt pártot is alapítottak, és nyolcpontos követelésükkel többek között azt is szorgalmazták, hogy az ország természeti kincseit polgárainak javára aknázzák ki, fordítsanak több pénzt az egészségügyre és az oktatásra, és tiltsák be a fa exportját. Legyen egykamarás parlament, technokrata kormány jól képzett, felelős személyekkel, sőt szükségesnek látták azt is, hogy a politikától függetlenül, a sajtóetika szabályait maradéktalanul tiszteletben tartva működjön a média!

Székelyföldön nem mentek az utcára az emberek. Ezek szerint arrafelé nincs csalódás huszonhat évvel a romániai rendszerváltás után, az emberek nagyjából elégedettek az eredménnyel. Annyira nem is fontos az eddig hiába követelt autonómia, a kisebbségi jogokat maradéktalanul betartják, Bukarest korrektül bánik a székelyekkel, szóval nagyjából minden rendben van. Ha esetleg még sincs így, nem marad más, mint kimondani: az ott élőkben van a hiba, hiszen jogos kéréseiket, legitim akaratukat nem tudják kifejezni, ütemérzékük pocsék, nem érzik, mikor lehet és kell kiállni az érdekeik mellett. Vagy az is lehet, hogy elmentek a fiatalok és a közélet iránt érdeklődők külföldre tányért mosogatni? Akik meg maradtak, otthon egy jó pohár bort kortyolgatva a televízióban nézik, hogyan tüntetnek másutt?

Eretnek gondolatok ezek, de egyszer meg kell fogalmazni őket. Romániát, úgy tűnik, újragombolják, és kár volna a magyaroknak kimaradni belőle.