A végén jön a labda

Megnéztük, milyenek a rommentők mindennapjai.

– Szeretnénk azt mondani, hogy ők hős mentőkutyák, de nem erről van szó. Ők játszanak: meg kell keresniük tárgyakat, holttesteket vagy embereket, jutalmul pedig kapnak egy labdát. Őket csak ez érdekli. Ugyanez a helyzet akkor, ha égésgyorsítót keresnek: ha megtalálják a helyét, és jelzik, akkor kapnak egy labdát. Egyszóval a lényeg az, hogy a kutya motivált legyen, és a jutalomért mindent megtegyen, amire csak képes. Ebbe a rendszerbe építjük bele személykereséskor az emberi szagot, tűzvizsgálatnál pedig a benzin vagy a gázolaj szagát – magyarázza Balázs László.

Hozzáteszi, hogy a kutyának ilyen esetekben nincsenek érzelmei, szó sincs arról, hogy valakit meg akarnának menteni. Viszont a gazda érzelmeit átveszik, emiatt nagyon fontos, hogy rajta ne érezzenek félelmet. – Például egy tragédia láttán nyilván én is megzakkanok, engem is megvisel, ha egy földrengés helyszínén zokogó rokonokkal találkozom. De ezt nem mutatom, a kutya pedig ugyanúgy keres, mintha gyakorolna, hiszen a végén labdát kap. Viszont ha én látványosan reagálnék a helyzetre, akkor az ebbel is ez történne: ez esetben mindketten ott állnánk letargikusan, és a kutya nem tudna dolgozni – emeli ki a szolgálat vezetője. Mint mondja, ez a jelenség a kezdő kutyavezetők vizsgáin jól megfigyelhető: ha a teszten a gazda elkezd izgulni, akkor ez átragad az ebre, függetlenül attól, hogy amúgy nagyon jó mentőkutya.

Nem véletlen, hogy ugyanaz a mentőkutya általában vagy csak embert, vagy csak égésgyorsítót képes keresni. Sőt még a személykereső ebek is kétfélék: az egyik csak élő emberek, míg a másik csak holttestek után kutat. Hatalmas hiba lenne, ha a kettő keveredne: egy földrengésnél például értelemszerűen az élők megtalálása fontos, ha viszont egy kutya mindkét szagot keresi, akkor mindkettőre jelez. Ráadásul egy földrengésnél a második-harmadik napon a holttestek szaga már elnyomja az élőkét, a sebesülteket viszont még az ötödik napon, átható hullaszagban is keresik. Ilyenkor végképp nagy lenne az esély arra, hogy az egyre fáradtabb kutya a jutalom reményében a holttesteket jelezné, és nem az élőket kutatná.

Az ebek az egyes szagok között döbbenetes módon tudnak különbséget tenni: például a személykeresők a friss hullát még élőnek jelzik, de amikor már megkezdődnek a bomlási folyamatok, nem teszik ezt. Persze függ a hőmérséklettől is, hogy ez mennyi idő után történik meg, de nyáron elég 3-4 óra is ahhoz, hogy közömbösek legyenek a holttestekkel szemben.

Az orr finomhangolása a rendőrségi munkák során is kibukik: Balázs László például Savy nevű holttestkereső francia pásztorával a rendőrségnek szokott segíteni, egyik munkájuk során pedig olyan holttestet találtak, amely már több mint öt éve a föld alatt volt. Ennyi idő után a talajon keresztül már nem jön át a szag, viszont a holttest fölé bokrok nőttek, azok pedig a bomlástermékből táplálkoztak. A kutya emiatt magát a bokrot jelezte. Ilyesmit az ember már nem érezhet, de a jó keresőkutya ezt is kiszúrja.

Dneper, a szolgálat Szlovákiából származó német juhásza pár éve egy emlékezetes rablás és gyilkosságsorozat felderítését is segítette. Ennél az elkövetőt elfogták, de csak annyit tudtak kiszedni belőle, hogy az áldozatokat erdőbe rejtette. Ilyenkor a keresés nagyon nehéz, lévén hatalmas területről van szó: a kutyák öt-tíz méterenként haladnak, így csak szerencse kérdése, melyikük találja meg a holttestet. Ez esetben a munkát egy róka is segítette: korábban járatot ásott a két holttest közelében, ez lett gyanús a szolgálatnak. Dolgoztak az ominózus tatabányai ügyön is. Ennél ketten vesztek össze tévézés miatt, a vita pedig gyilkosságba torkollott: az elkövető a testet nem tudta egyben levinni az emeletről, ezért földarabolta, kidobta az ablakon, majd a darabokat elásta a környéken. Itt orrot és fülcimpát is találtak. Kutyás szempontból ez hatalmas teljesítmény: egészen pici testrészek fölkutatásáról volt szó.

Aquának szintén voltak emlékezetes keresései: dolgozott például a tatárszentgyörgyi biztosítási csalásos ügyön, ahol az összes felgyújtott épület helyét ő jelezte. Volt olyan férfi is, aki saját házát égette le, majd a tettet másra fogta. Érdekes módon lepleződött le: amikor a mentőkutya-szolgálat kiérkezett a helyszínre, Balázs László először csak a dolgát végezni küldte el Aquát a bokorba. A munkát csak ezt követően kezdték volna meg, viszont a kutya már ekkor jelzett, ugyanis az elkövető abba az ominózus bokorba dobta a gyújtóanyagnak használt üzemanyag üvegeit. Mind tele volt az ujjlenyomatával. Aqua évente hatvan-hetven tűzvizsgálatnál kutat: amikor őt hívják, a rendőrség már erősen gyanítja, hogy szándékos gyújtogatás történt.

A Kondorosi úton tíz éve történt véletlen robbantásnál szintén segített a szolgálat: itt a későbbre tervezett műveletet próbálták egy vágókép kedvéért imitálni, de elfelejtették áramtalanítani a szerkezetet, emiatt a ház idő előtt robbant fel. Mivel nem lehetett tudni, vannak-e a romok alatt sérültek, a kutyás mentőket is riasztották. Ennek a csapatnak volt tagja Aqua is: gazdájával másfél napig bóklászott a területen, de szerencsére nem talált senkit.

Az eb az egyik télen talált egy 94 éves nénit is Telkiben. A hölgy az erdőben tűnt el, másfél napig keresték, de nem akadtak nyomára. A rendőrség már le is fújta a keresést, amikor egy vadász talált egy kerítésre fölakadt ruhát. A kutatás ekkor indult újra, a kutya pedig megtalálta a nénit, aki akkor már három napja volt az erdőben. A földön feküdt, a történteket pedig csak azért élte túl, mert nyakig be volt takarva avarral – mert ugyan már demens volt, de cserkész korából emlékezett arra, hogy hidegben ezt kell tennie. Amikor a mentőcsapatot meglátta, leszedte magáról az avart, az első mondata pedig az volt, hogy fényképezkedni szeretne a kutyákkal.

Aqua már komolyabb nemzetközi bevetéseken is részt vett, például tagja volt annak a csapatnak, amely a 2009-es indonéziai földrengés utáni mentési munkálatokat segítette Padangban.

Symbának igazán emlékezetes mentése még nem volt, bár az elmúlt három évben minden Pest megyei személykeresésben részt vett: a legtöbb általa megtalált ember öngyilkossági szándék miatt tűnt el. Egy-két ilyen riasztás sajnos minden hétre jut, de általában nincs szó tényleges veszélyről: a gyakoribb az, hogy a keresett személy csak fenyegetőzik az öngyilkossággal, és miközben keresik, valahol csak meghúzza magát biztonságban.

Ugyan a kutyák valamilyen szinten mindig adott személyhez kötődnek, Balázs László úgy véli, ebei hetven százalékban végrehajtanák másvalaki kérését is. A rendőrkutyáktól viszont nagyban különböznek. Gyakorlatilag gazdáikkal élnek: szó sincs arról, hogy kennelből vinnék őket dolgozni. Lakásokban laknak, kanapékon hemperegnek. A teljes szimbiózis a munka szempontjából is fontos, hiszen csak így érhető el, hogy a gazda a legapróbb jeleket is észrevegye. Például lehet, hogy a nagyon mélyről jövő szagoknál az eb nem úgy jelez, ahogy azt megtanulta, hanem ugatás helyett csak egy picit megváltozik a testtartása. A figyelmes gazda viszont ezt is kiszúrja.

Az ebek játékos kiképzése egészen kicsi korban megkezdődik: már ekkor megtanítják őket arra, hogyan mozogjanak, mi számít biztonságosnak, mi nem. A képzés ezt követően is játékos: amikor még totyogós kutyusok, valaki megfogja őket, közben pedig a gazdájuk elszalad. Amikor a kutyát elengedik, elindul utána. Ezt a játékot bonyolítják egyre jobban: egy idő után a gazda már nemcsak elszalad, hanem el is bújik. Ekkor a kutya agya is átkapcsol, és rájön arra, hogy szagot is tud követni. Később már nem a gazda szalad el, hanem egy idegen, az ebnek pedig őt kell megtalálnia. Idővel aztán szépen beidegződik a teljes feladat, aminek a végeredménye az, hogy ha meglát egy romot, vagy ráadnak egy hámot, kutatni kezd. Ilyenkor szeme előtt egyből ott lebeg a megtalálásért járó jutalom.

A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat önkénteseinek hetente négyszer van kötelező tréningjük, azon mindenki részt vesz. Mivel nem lehet modellezni, ahogy a romok közül szagok áramlanak ki, a gyakorlóhelyeken mindig emberek bújnak el, ládákat temetnek be, valamint – mivel az erre kiképzett kutyákkal a holttestkeresést is gyakoroltatni kell – kórbonctanról kapott szaganyagokat rejtenek el. Emellett évente 150 körüli éles bevetésük van, teljesen elszórva: előfordul, hogy nem történik semmi két hétig, utána pedig napokon keresztül öt-hat riasztás is érkezik.

A szolgálatnál Balázs László az egyetlen, aki a csapat munkájához kapcsolódó bürokratikus feladatok miatt főállásban dolgozik, mindenki másnál ez csak mellékes tevékenység. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az tud velük tartani, akinek olyan munkája van, amelyről riasztáskor el tud jönni. Maga a szolgálat alapítványi formában működik, szakmai felügyeletüket a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság látja el. Finanszírozásuk hatvan százaléka adományokból, az adó egy százalékából, különböző szponzoroktól érkezik, kis része pedig pályázati forrásból. Hogy a pénzügyi háttér meglegyen, a szolgálat térítéses munkákat is vállal: ilyen például az ipari búvárkodás, illetve rendezvények, filmforgatások biztosítása.

A kutyáknak vizsgázniuk mindig a nemzetközi mentőkutyás szövetség előtt kell. Felmenő ágú rendszerük első állomása egy olyan kiskutyáknak szóló alkalmassági vizsga, amelyen azt nézik meg, hogy egy adott rom esetében megtalálnak-e elbújt személyeket. A második lépcsőfok már emelt szint, a magyar mentőkutyák többsége eddig jut: amelyek ezt letették, már részt vehetnek éles mentésekben is.

A következő állomás a mestervizsga, amelynél már nem csak a bevetésre kész kutyát vizsgálják, hanem megnézik azt is, hogy a kutyavezetők mennyire felelnek meg a nemzetközi mentési irányelveknek, mennyire járatosak például az alpintechnikai beavatkozásokban. Ez a vizsga már nagyon komplex: míg például a normál változat húsz percig tart, addig ez egy olyan háromnapos esemény, amelyen a kutya gazdája véletlenszerűen kap riasztásokat. Ezt a vizsgát kétévente újra le kell tenni. Jelenleg a magyar ebek közül Symba mellett egyedül az állami mentőcsapat Mangó nevű kutyája rendelkezik vele. A minősítést évente nyolc-tíz kutya kapja meg – idén pont 13 érdemelte ki, de az ilyen év nagyon ritka –, a világon pedig általában hatvan körülre tehető a vizsga követelményeit teljesíteni képes ebek száma. Maga a szám tehát nem fix: ha egy kutya megfelel, akkor emelkedhet a létszám, de nem jellemző, hogy egyszerre ennél többen megugranák a szintet. Az ezzel éppen rendelkező kutyák azok, amelyek a komoly eseményekhez – például egy-egy terrortámadáshoz vagy cunamihoz – riaszthatók lehetnek.