Gyulladáspont

Százhektárnyi eltűnt erdő, rejtélyes tűzesetek sora, autólopások, fegyverkereskedelem, prostitúció – a szervezett bűnözés különböző formái egy kis faluban. Abban a faluban, ahol február 23-án alvilági leszámolásra emlékeztető módon gyilkoltak meg egy apát és kisfiát. Megtudtuk, hogy a településen kigyulladó házak rendszerint biztosítva vannak, és végrehajtási eljárás alatt állnak.

Február 23-án éjjel Tatárszentgyörgyön ismeretlenek felgyújtották a Fenyves sor legszélső házát. A kimenekülő öttagú család tagjai közül az apát és ötéves fiát lelőtték. Hatéves kislányukat is találat érte. Az ügy kapcsán a hazai sajtó nagyobb része küszöbönálló magyar–cigány polgárháborúról cikkezett, s tekintélyes külföldi lapok arról értekeztek, hogy etnikai tisztogatás folyik Magyarországon. A tettes azóta is ismeretlen, a rendőrség titokként kezeli a nyomozással kapcsolatos információkat. Azóta két romák lakta ház is kigyulladt a településen.

Már megint kint vannak – kapja a hívást erdészkollégáitól Balogh Sándor. Dabason ülünk egy kávézóban, épp a Tatárszentgyörgyön és környékén zajló fekete iparágakról beszélgetünk, amikor a riasztás érkezik. A férfi először csak legyint:
– Úgysincs már mit elvinniük, legföljebb némi gyenge nyárfát, az akácosomat úgy, ahogy volt, elhordták.
Aztán néhány másodpercre elhallgat: mégiscsak bosszantja a dolog. S hirtelen úgy dönt, beugrik a terepjáróba, kiszáll a helyszínre. Elkísérjük, Örkényben egy vadász csatlakozik hozzánk. Balogh telefonál a rendőröknek is, de közlik, a járőrautó épp máshol teljesít szolgálatot, úgyhogy nem tudnak velünk tartani.

Útközben megtudjuk: a fatolvajok rendszerint este érkeznek. Az első brigád felaprít annyi törzset és ágat, amennyit aznap el tudnak vinni, aztán jön a szállítók csapata. Néhány perc múltán letérünk a főútról, terepjáró nélkül innen aligha juthatnánk tovább. A koromsötétet csak a kocsi fénye töri meg, teljes a csönd; ha a tettesek a közelben dolgoznának, arról a fűrészek zaja árulkodna.

A földutat szántás határolja. Mint megtudjuk, ezzel akarják elejét venni, hogy a tolvajok a fák közé hajthassanak autóikkal. Az állandó harcról mesélnek: régebben szögesdrótot fektettek a földre, defektet okozva a tolvajoknak, akik bosszúból az erdészek autói elé helyezték vissza a tüskéket. A fák alsó ágainak letördelésével utat is készítenek maguknak.

Továbbgurulunk egy erdei tanya felé, ahol Bandi bácsi lakik, az erdő szeme. Biztos, ami biztos, előre telefonálunk neki, nehogy betolakodóknak nézzen bennünket. A házhoz érve a reflektor fényénél felsejlenek a tanyai épületek körvonalai; a falak hófehérek, az ablakokban petróleumlámpa pislákol. Az udvar, akár egy skanzenben, rendezett, tiszta – mintha mesevilágba csöppentünk volna, vagy időutazásban lenne részünk.

– A kutyák miatt maradjanak a kocsiban – figyelmeztet az öreg. Egy pásztorember is lakik itt, Bandi bácsinak és feleségének segít a ház körüli munkákban, vagy birkát legeltet, de csak a köszönését halljuk, arca elvész a sötétben. A ház ura cifrán káromkodik, miközben az újabb falopásról mesél, majd ő is terepjáróba száll, s így már két autóval közelítünk a helyszínhez. Elágazásnál állunk meg, innen gyalog folytatjuk az utat. Vezetőink elemlámpával világítanak lábuk elé, mi mobiltelefonjaink sápadt fényénél szerencsétlenkedünk. Egy-egy ág az arcunkba, mellkasunkba csap. Bandi bácsi, bár láthatólag jócskán túl van a hatvanon, szinte pillanatok alatt lehagy, eltűnik, majd meglepetésszerűen újból és újból előkerül. A táborfalvai honvédségi lőszerraktár kerítésénél bukkanunk a szállításra előkészített farakásokra. A tettesek alighanem észrevették, hogy közeledünk, s elpárologtak.

Így megy ez errefelé naponta. Olykor az erdőtulajdonosok vagy segítőik tetten érik a tolvajokat, s a kézben tartott vadászpuska eddig minden alkalommal parancsolt annyi tekintélyt, hogy az elkövetők nem mertek támadóan fellépni – rendszerint inkább üzletet ajánlottak, csak rendőrt ne hívjanak.

A lopás ipari méretekben zajlik. Balogh Sándor szerint az elmúlt két-három évben mintegy százhektárnyi erdő tűnt el a térségben. Ez forgalmi értéken csaknem negyedmilliárd forintot jelent.

Nem csoda, hogy a jó minőségű akácból kevés maradt, úgyhogy már a fenyőt és a nyárfát is viszik: ha tűzifának nem jó, majd lesz belőle bútor vagy gerenda. Ráadásul kidöntik a még nem vágásérett fákat is, súlyos környezetkárosítást okozva. A tulajdonosok rendszerint újratelepítik a területeket, aztán, mikor évek múltán végre profitálhatnának belőle, a fatolvajok ismét letarolják. Balogh Sándor csak az egyik a környék erdőtulajdonosai közül. Azt állítja, a vesztesége mintegy tízmillió forint. A környékbeliek beszélik, hogy lakott a közelben egy erdész, akinek húsz hektár erdejét tarolták le, ezért anyagilag tönkrement; később öngyilkos lett.

A fatolvajlás korántsem csupán a helyi igényeket elégíti ki, mind a szállítást, mind a kereskedelmet igen jól megszervezték. A rendszer proletárjai, a piszkos munkát végző romák többnyire lestrapált Ladáikkal járnak az erdőre, vágnak, aprítanak, szállítanak. Vigyáznak, hogy egy fuvar alkalmával ne legyen náluk több mint húszezer forint értékű fa, hiszen lebukás esetén így szabálysértésért, s nem bűncselekményért kell felelniük.

Megkerestük az egykori mezőőrt és egy nyugalmazott rendőrt, akik szerint sokáig a Turján nevű közeli természetvédelmi területen volt az egyik lerakat: ott egy ízben százötven köbméter lopott fát találtak. Ezt a telepet később felszámolták a tolvajok, rendőrségi információink szerint a lopott fa most Dabas-Gyónra kerül kisebb tételekben egy orgazdához, onnan rendszerint vasárnap hajnalban viszik tovább kamionnal.

Ennek az üzletnek természetesen vannak irányítói, akik egymás közt felosztják az illegális kitermelésre kiválasztott erdőterületeket. A körzetet jól ismerő rendőrségi informátorunk szerint pár héttel a gyilkosság előtt a Csorba család egyes tagjai összetűzésbe kerültek az egyik ilyen helyi irányítóval, mert az általa „felügyelt” területről próbáltak meg fát elszállítani gépkocsikkal. Hogy ezt megakadályozza, rájuk hívta a rendőröket, akik azonban már csak a fával rakott gépkocsikat találták a helyszínen, amelyeket le is foglaltak. Hogy ehhez az incidenshez valóban volt-e közük Csorbáéknak, azt más, független forrás nem erősítette meg.

A Csorba család egyes tagjainak azért akadhatott dolguk a rendőrséggel illegális fakitermelés miatt. Néhány hónappal a kettős gyilkosság előtt is indult eljárás ellenük – a Zsaru magazin és a Blikk úgy tudja, egy 680 ezer forint értékű falopás miatt, amit Csorba Csaba is elismert.

A gyilkosság után egyesek mégis az erdészeket kezdték gyanúsítgatni a bűnténnyel. A tragédiát követően Horváth Lídia, a cigány kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese közölte az origo.hu hírportálon egy videointerjúban, hogy van gyanúsítottjuk, aki egy helyi erdész. Közvetlenül ezután Balogh Sándor nevét írták ki. Németh Zsolt kriminológus a gyilkosság napján kijelentette a TV2-ben, hogy erdészek, erdőtulajdonosok lehetnek a tettesek.

Érthető, hogy a tatárszentgyörgyi romáknak bőven akad haragosuk a károsultak között, Balogh Sándor azonban társai nevében is visszautasítja a súlyos vádakat, és feljelentést fontolgat Horváth Lídia ellen.

Híradásokból, valamint hatósági és lakossági forrásokból összeállítottuk Tatárszentgyörgy kriminológiai látleletét. (A nekünk nyilatkozók által elmondottakat összevetettük, a túlságosan szubjektív vagy ellentmondásos elemeket igyekeztünk kizárni.)

A helyi pékhez két hete törtek be, bementek az ablakon, a hűtőszekrényből elvitték a húst, meg tíz liter pálinkát; azonban a gyilkosság óta egyéb betörés nem történt. Ez azért különös, mert a közbiztonság egészen a kettős gyilkosságig folyamatosan romlott, a betörések, lopások, verekedések szinte mindennaposak voltak. Egy egykori rendőr szerint tavalyelőtt huszonhét betörés történt, még az általános iskolát sem kímélték a bűnözők. Állítólag már az is megesett, hogy az elkeseredett károsultak mérget kevertek a kolbászba, és elhelyezték csaliként – a rendőr szerint ez kitudódott, mielőtt az ügynek áldozata lehetett volna.

További nagyban folyó üzletág a használt – többnyire lopott – autók forgalmazása. Csorba Csaba nekünk is beszélt arról, hogy elhunyt fia benne volt a használtautó-értékesítésben, de arról, hogy ezek lopottak voltak-e, nincsenek információink.

Rendőrségi forrásaink szerint 2007-ben a helyi hatóság értesítette a Gepárdot (a gépkocsilopásokkal foglalkozó rendvédelmi szervet) emiatt, hiszen előfordult, hogy az udvarokon kialakított illegális bontókban havonta húsz-huszonkét kocsit szedtek alkatrészeire, illetve szereltek össze és adtak el. A fatolvajlásokhoz használt gépjárművek rendszerint ebből az üzletből származnak.

A fegyverkereskedelem is kedvelt üzletág Tatárszentgyörgyön. Ennek hagyománya még a rendszerváltozás előtti időkre nyúlik vissza, mikor a lakosság elmondása szerint akár pálinkáért lehetett puskát, pisztolyt venni a közelben gyakorlatozó orosz katonáktól. Az ország legnagyobb lőtere működik azóta is a település közvetlen közelében, a néhány kilométerre fekvő Táborfalván pedig hatalmas fegyverraktár található. Több betörés történt a közelmúltban a környék vadászházaiba, az egyikből tizenkét fegyvert vittek el.

Az egykori mezőőr elmondta: helyi cigány fiatalok néhány éve pisztolyokat kínáltak neki olcsón eladásra. Az örkényi plébános, Balogh László is beszámolt arról, hogy kapott hasonló üzleti ajánlatot.
Szintén markánsan jelen van Tatárszentgyörgy körzetében az egyik legsötétebb üzletág, a prostitúció. A környező utakon hemzsegnek a lányok, a fokozott rendőri ellenőrzésnek fittyet hányva. A hölgyek zöme feltűnően fiatal. Minden helyi forrásunk egybevágóan beszélt arról, hogy a Tatárszentgyörgyön élő cigányság körében súlyos, tettlegességig fajuló viták voltak egy iskolás korú lány miatt, akit az egyik család futtatással foglalkozó tagja „munkába” állított. A riportsorozatunk első részében is említett durva összetűzés, amikor a környező településekről is nagy rendőri erőket kellett kivezényelni, minden megkérdezett szerint emiatt történt.

Cigány vezetők és jogvédők gyakran beszélnek Árpád-sávos zászlóval dekorált terepjárókról, amelyekkel Molotov-koktélt roma házakra dobáló, nagydarab, kopasz emberek járják a község utcáit. Valóban szembetűnő a Tatárszentgyörgyön pusztító lakástüzek aránytalanul magas száma, ám ez aligha köthető szélsőjobboldali csoportokhoz.

Egy héttel a Csorba családot ért támadás után, nem messze az előző tetthelytől, újból kigyulladt egy ház, Lázár Dénes tulajdona. A romák összesereglettek, s hamar akadt, aki szítsa is indulataikat. Egyesek szerint magas férfi dobott Molotov-koktélt, majd az erdő felé futott. Mások azt állították, hogy szürke terepjárót láttak nagy sebességgel menekülni.

– Senkinek sem kívánom azt az éjszakát – mondta kérdésünkre egy magas rangú rendőr. – Voltak pillanatok, amikor tényleg azt hittem, a romák megindulnak, és bosszúhadjáratba kezdenek a magyar házak ellen. Egy terepjáró utasaira rá is rontottak, pedig azok nem is sejthették, hogy mi történt, virrasztani jöttek a temetőbe.

Aránylag hamar kiderült: szó sincs támadásról, a tüzet egy bekapcsolva felejtett hősugárzó okozta. Ennek ellenére Raffael György, a Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma Pest megyei elnöke kora este azt közölte a sajtóval, hogy a helyi romák látták a támadókat. (Azóta sincs tudomásunk arról, hogy a hatóság szándékos és többszöri félrevezetése miatt eljárást indítottak volna bármelyik kisebbségi vezető ellen.)

Lázár Dénes leégett házán volt jelzáloghitel: az Aegon Magyarország részéről 6726 svájci frank szabad felhasználásra, a magyar államtól pedig 3 800 000 forint lakásépítési kedvezmény. A férfi azonban rossz adósnak bizonyult, ezért az idén márciusban a Magyar Államkincstár végrehajtási jogot jegyeztetett be, majd áprilisban ugyanígy tett a hitelintézet is több mint egymillió forint erejéig. Sőt mint a tulajdoni lapról kiderül, a UPC telekommunikációs társaság is végrehajtóval követelt 205 085 forintot. Hitelt csak akkor kaphatott az érintett, ha biztosítást is kötött.

Április 7-én Horváth Lídia otthonában csaptak fel a lángok, miközben a cigány kisebbségi vezető – elmondása szerint – járőrszolgálatot teljesített. Érdeklődésünkre aznap tagadta, hogy bármilyen adóssága lenne. A polgármesteri hivatal hirdetőtáblájáról azonban kiderült, a házra az Örkényi Takarékszövetkezet jegyeztetett be jelzálogot. A végrehajtó 1 611 453 forintot követelt, míg a Monor Telefontársaság 113 984 forintot. Az árverés április 20-án lett volna. Az ajtó zárva volt, Horváth Lídia nyitotta ki kulccsal a tűzoltóknak. A helyszínelők égésgyorsító anyag nyomát találták, pedig az ép és csukott ablakokon senki nem dobhatott be semmit. Délután, amikor Mohácsi Viktória liberális EP-képviselő a helyszínre ért, megszületett az újabb terepjárós teória, de ezt jelentősen gyengítette a hatóságok közlése, miszerint a tulajdonosnak is érdekében állhatott a károkozás. Külön érdekesség, hogy Papp Péter, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója az MTI-nek azt nyilatkozta: tavaly ősszel a ház tulajdonosa a házra húszmilliós, az ingóságokra 4,65 milliós, a melléképületre négymilliós biztosítást kötött.

Kiderítettük, hogy melyik biztosító szerződött Horváth Lídiával, de a cégtől nem kaptunk választ arra, hogy a végrehajtó által négymilliósra értékelt, meglehetősen leromlott állapotú házra hogyan köthettek biztosítást ötszörös értékben. „Az Ön által feltett kérdésekre nem áll módunkban érdemben válaszolni, mivel minden konkrét adat biztosítási titoknak minősül. Általánosságban elmondható, hogy a Tatárszentgyörgyön és környékén előforduló káresetek kapcsán cégünk ugyanolyan körültekintően jár el, mint bármely más régióban. Továbbra is szeretnénk megerősíteni, hogy minden olyan káresetet külön is kivizsgálunk, amelynél feltűnő aránytalanság áll fenn a biztosítási összeg tekintetében” – írta levelében az Allianz biztosítótársaság sajtós munkatársa. Egy másik biztosítótársaság illetékese viszont közölte, valóban felfigyeltek a gyanús tűzesetekre, ezért Örkényben és Tatárszentgyörgyön is vizsgálatokat folytatnak.

Megtudtuk több olyan helyi lakos nevét is, akiknél szintén keletkezett tűz a közelmúltban – helyenként többször is –, s mindegyikről kiderült, hogy jelentős tartozást halmoztak fel, illetve ingatlanukat árverésre bocsátották. Beszédes adat, hogy a Tatárszentgyörgyön az utóbbi időben kigyulladt házak tulajdoni lapjainak mindegyike folyamatban lévő végrehajtásról árulkodik, a meggyilkolt Csorba Róbert otthonát kivéve. (Ez utóbbi ingatlant is terhelte jelzálog.)

A Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője, Zoltán Ferenc tűzoltó ezredes elmondta, csak 2009-ben tíz esetben kellett eddig a dabasi tűzoltóknak Tatárszentgyörgyre vonulniuk, minden esetben épülettűzhöz. A megye többi településével összevetve ez a szám aránytalanul nagy. A húszezer lakosú (Tatárszentgyörgynél több mint tízszer nagyobb) Vecsésen és a tizenegyezres Pilisen ez idő alatt mindössze háromszor, az ugyancsak tizenegyezres Üllőn egyszer, a tizenötezres Gyömrőn kétszer fordult elő épülettűz.

A dabasi tűzoltók – köztük egy helyszíneléssel is foglalkozó tűzoltótiszt – szerint ez a jelenség Örkényből kezdett átterjedni Táborfalva, majd Tatárszentgyörgy irányába. A tűzeseteket számos hasonló mozzanat köti össze. Többnyire cigányok lakta házak gyulladnak ki. A tüzek éjszaka keletkeznek. Nem sérül meg senki. Mint látható, a házakon magas összegű biztosítás van; a legtöbb kigyulladt ház végrehajtási eljárás alatt áll. A tűzoltók általában megállapítják, hogy az idegenkezűség nem kizárható, de ezt nem tudják bizonyítani. Jellemző mozzanat, hogy a lakók a következő mondatot diktálják jegyzőkönyvbe: „rendezvényen tartózkodtunk”. (Illetve az utóbbi időben használatos fordulat, hogy „a Magyar Gárda volt”.)

Egy helyi tűzoltó elmondása szerint előfordul, hogy egyetlen éjszakán két-három hasonló esethez riasztják őket.

– Volt, hogy egy éjszaka két épülethez mentünk oltani, és mire a másodikhoz értünk a szomszéd faluba, már ott voltak az előző ház lakói. Kiderült, hogy rokonok. Az emberek oldottan beszélgettek, míg a munkánkat végeztük. Odabent többnyire alig találni értékes holmit, például ott áll a szobában egy üzemképtelen tévé, de nincs antennára csatlakoztatva, vagy látható, hogy a hifiberendezés belseje hiányzik. Gyakran egy másik épületbe pakolják át a híradástechnikai eszközöket, ágyneműket. Egy ízben a fészerbe zárva találtuk meg az értékesebb holmikat, erről fotót is készítettünk.

Minél nagyobb kár keletkezik, annál többet fizet a biztosító. A tűzoltók az utóbbi időben rendszeresen találnak a helyszínen egy, akár több gázpalackot, s nem csak a konyhában. Ez már az életüket veszélyezteti, hiszen oltás közben bármikor robbanás következhet be. Egy másik, dabasi tűzoltótiszt közölte: több ízben összehívták megbeszélésre a környékbeli biztosítók szakembereit és nyomozóit, valamint rendőröket, hogy közös stratégiát dolgozzanak ki a tendencia megállítására. Amíg azonban nincsenek a kezükben megdönthetetlen bizonyítékok, védtelenek. Folyamatos veszélyeztetésük miatt feljelentést is kívánnak tenni ismeretlen tettesek ellen.

A tatárszentgyörgyi temetőben sétálva a különös, kifelé fordított sírkövekről kiderül, csak 2009-ben kilencen haltak meg negyven év alattiak – egy kevesebb mint kétezer lakosú községben. Többen azt mondják, hogy ennek Csernobil az oka. Valahogy idejött az az átkozott radioaktív szél, és rácsapott a falura; nagy, furcsa, kövér eső hullott akkor, halomra pusztultak a jószágok.

Itt szinte mindenki ismer mindenkit. Bárkit kérdezünk a közelmúlt történéseiről, van mondanivalója. Heteket töltöttünk Tatárszentgyörgyön; találkoztunk cigányokkal és magyarokkal, kocsmárosokkal és kocsmalátogatókkal, egykori és mostani vállalkozókkal, pedagógusokkal, szolgálatban levő és leszerelt rendőrökkel, tűzoltókkal. A jelenlegi sugárszennyezés a félelem, amely áthatja a légkört. Aki az utcán beszél, körbepillant; aki a kocsmában, az közel hajolva suttog. Volt, akit a kapuban szólítottunk meg, s azzal hívott be: ne lássa meg senki, hogy velünk beszél. Nevét, arcát mindenki elrejti.

Folytatjuk...