Európai vetőmag-kereskedelem: etetni a populációt

A Bayer és a hírhedt Monsanto egyesülése után egyetlen vállalat uralhatja az európai vetőmag-kereskedelmet.

Susanne Schmidt, a landaui Kob­lenz Egyetem molekuláris ökológusa májusban eladta az összes Ba­yer-részvényt, amelyet még édesapjától örökölt. Az apa egész életében a leverkuseni gyógyszergyárnál dolgozott, innen voltak a részvényei is. A család hosszú évtizedekig őrizgette a papírokat, de amint a Bayer bejelentette, hogy ajánlatot tett a Monsantóra, Schmidt – elkötelezett környezettudatos kutatóként – egy percet sem késlekedett, és eladva pakettjét megszakított minden kapcsolatot a céggel.

Bár a Bayert legtöbben orvosságairól ismerik – melyek közül leghíresebb az aszpirin –, valójában sokkal szélesebb a gyógyszergyártásnál a tevékenységi köre. Számos vegyi, biotechnológiai projektjük fut, és az utóbbi időben egyre erősebben jelen vannak a mezőgazdasági célú génmódosítás piacán is. A cég most legnagyobb riválisát vásárolja föl, ezzel – ha az európai és az amerikai versenyügyi hatóságok is beleegyeznek – hatalmas agrokémiai konszern jön létre. Ez a lehetőség egyenesen elborzasztja a környezetvédők és az összeesküvés-hívők jelentős részét, hiszen sem a nagy gyógyszercégek, sem a génmódosított vetőmagokat gyártó vállalatok nem tartoznak a leginkább tisztességesnek tartott szervezetek közé.

A Bayernek láthatóan nagyon kellett a Monsanto, mert kifejezetten gáláns ajánlatot tett. 128 dollárt fizetett minden egyes részvényért, ez 44 százalékkal magasabb, mint a papírok május 9-i árfolyama, és 21 százalékkal meghaladja a jelenlegit is. A 66 mil­liárd dollár szinte elképzelhetetlenül nagy összeg. Azt azonban, hogy mekkora pénzek mozognak a vegyiparban, jól mutatja: a hatóságok jóváhagyására vár egy kétszer ekkora értékű, 130 milliárdos felvásárlási ajánlat a Dow Chemical és a teflonról ismert DuPont között, írja a The Atlantic. A Bayer még azt is vállalta, hogy ha állami közbeavatkozás miatt meghiúsul az üzlet, akkor is fizet kétmilliárd dollárt a Monsantónak bánatpénzként.

A Bayer tavalyi 51 milliárd dolláros bevételének harminc százaléka már az összeolvadás előtt is a mezőgazdasági üzletágból származott, és ez csak tovább fog nőni a 15 milliárdos bevételű Monsanto bekebelezésével. Mint a cég vezetői elmondták, szinte biztosak abban, hogy a hatóságok rá fognak bólintani az üzletre, mivel a Monsanto inkább Amerikában, a Bayer pedig Európában és Ázsiában aktív. Így nem tekinthetők versenytársaknak, és nem fog csökkenni a verseny az összeolvadással, a vásárlók pedig nem szenvednek kárt.

Ez utóbbiban azért nem biztos mindenki. A világ népessége az évszázad közepéig várhatóan harminc százalékkal fog nőni, és elérheti a 9,7 milliárdot. A populációt etetni kell, ezért soha nem látott mértékben fog növekedni a kereslet a nagyobb termésátlagokat produkáló vetőmagok és a hatékony növényvédő szerek iránt. Ez már most is áremelkedést eredményezhet, de ha tovább csökken a piacot ellátó cégek száma (az összeolvadás után a világviszonylatban jelentős mezőgazdasági biotechnológiai vállalatok száma mindössze négyre mérséklődik), akkor meredeken emelkedhet a vetőmagok ára. Míg 1996-ban még hatszáz független cég kereskedett nagy tételben vetőmagokkal a világban, mára a féltucatnyi nagy­vállalat a piac 63 százalékát uralja.

Az áremelkedés lehetetlen helyzetbe hozhatja a gazdálkodókat, mert miközben költségeik emelkednek, a megtermelt élelmiszerek világkereskedelmi árai már harmadik éve csökkennek, áll a The Wa­shington Postban. Bár az összeolvadó cégek vezetői természetesen hevesen cáfolják, hogy az ügylet egyben a piaci befolyás növekedését és ezáltal az árak emelését eredményezi majd, a Bayer egyik vezetőjének nyilatkozata azért árulkodó lehet: „Cégünk nem fog úgy árat emelni, hogy ennek fejében ne szolgáltatna nagyobb értéket a farmereknek.” Nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a következménye annak, ha a gazdálkodók költségei tovább növekednek: megfordul a mostani trend, és az élelmiszer ára újra meredeken emelkedni fog.

Az elmúlt hónapokban, amióta nyilvánossá vált, hogy a Bayer a Monsantóra feni a fogát (utóbbi csak azért húzódozott eddig, hogy megpróbálja minél feljebb srófolni az árat), a környezetvédő és tröszt­ellenes csoportok egyre nagyobb hanggal tiltakoztak az ügylet ellen – időnként valós veszélyeket emlegetve, máskor csak a GMO-tól rettegő emberek félelmeire apellálva. Online petíciókat indítanak, amelyeket több százezer ember is aláír (persze a vállalatvezetők vélhetően nem e számok alapján döntenek, amikor sok milliárd dollárról van szó). Az egyik leghangosabb aktivista Molly Scott Cato zöld párti európai parlamenti képviselő, aki így ír az uniós vezetőknek küldött nyílt levelében: ha a felvásárlás sikeresen lezajlik, „a Bayer megavállalat képessé válhat arra, hogy gyakorlatilag önhatal­múan eldöntse, mit termelhetünk a termőföldjeinken, és mi kerülhet végül a tá­­nyé­runkra. Egyetlen vállalat uralhatja az európai ve­­tő­mag-kereskedelmet.”

Mások azt emelik ki, hogy a piaci vetélytársak fogyásával egyre csökkenni fog a gazdálkodók rendelkezésére álló vetőmagfajták száma. Ezzel csökkenni fog a világon termelt mezőgazdasági haszonnövények biodiverzitása, ami hosszú tá­von sérülékenyebbé teszi az egész ágazatot. Ha nincs miből választani, és szinte mindenki ugyanazt a fajtát ülteti, akkor bármilyen elemi csapás (például egy eddig ismeretlen betegség vagy kártevő megjelenése) az egész mezőgazdaságot egyszerre sújtja majd, ami további áremelkedéshez és esetleg élelmiszerhiányhoz vezethet.

Persze a legtöbb európai lakos arra kíváncsi, mindez hogyan befolyásolja az unió hozzáállását a génmódosított vetőmagokhoz. Azzal ugyanis – gondolhatnánk –, hogy egy európai nagyvállalat (a Bayer) felvásárolja a világ leghíresebb GMO-cégét, amely egymagában uralja az amerikai vetőmag-kereskedelem hetven százalékát, talán azt készíti elő, hogy hamarosan Európában is megkezdjék ezek forgalmazását. Ehhez természetesen a jelenlegi politika tökéletes pálfordulására lenne szükség, mert az európai döntéshozók nagy része elutasítja a mezőgazdasági génmódosítást.

Hogy ezt megalapozottan vagy alaptalanul teszik-e, az kérdéses. Abban az értelemben megalapozottan, hogy egy politikus számára egzisztenciális kérdés: ne menjen szembe a választók elsöprő akaratával. Ugyanakkor az Egyesült Államokban már két évtizede százmilliók fogyasztják nap mint nap a génmódosított növényekből származó termékeket, és mindeddig az Egészségügyi Világszervezet szerint sem bizonyítja semmi, hogy ezen élelmiszerek bármilyen módon is károsak lennének az egészségre. A génmódosítás biztonságosságáról folytatott vitát korábbi cikkünkben Dudich Dénes és Darvas Béla (Acélos fajták, 2015. augusztus 1.).

A Bayer vezetői azt hangoztatják, nem is számítanak rá, hogy bármi változni fog a GMO-t illető szabályozás terén Európában. Mint mondják, az egész vita politikai jellegű, és nincs sok köze a tudományhoz. Vélhetően úgy gondolkodnak, hogy az európai közhangulat szinte reménytelen megváltoztatása helyett inkább a világ minden más piacán igyekeznek minél nagyobb befolyást szerezni.

Ne gondoljuk azonban, hogy az európai mezőgazdaság az idők végezetéig függetleníteni tudja magát e globális folyamatoktól. Azáltal ugyanis, hogy kontinensünkön kívül mindenhol terjednek a génmódosítással előállított mezőgazdasági növények, egyre nagyobb termésátlagokra képes, ellenállóbb, vagyis összességében olcsóbb termékekkel jelennek meg hamarosan a világpiacon az európai gazdálkodók ázsiai, dél-amerikai és máshonnan érkezett konkurensei. Így Európa hatalmas versenyhátrányba kerülhet, ami az ágazat leépülését, az import arányának növekedését, összességében áremelkedést eredményezhet. A másik oldal összeesküvés-hívői egyenesen odáig mennek, hogy az európai hangulatot domináló hangadók igazából áttételesen az Európán kívüli biotechnológiai cégek malmára hajtják a vizet azáltal, hogy visszafogják az európai géntechnológiai kutatásokat, fejlesztéseket.

Ez persze puszta spekuláció, de azzal nehéz vitatkozni, hogy egy hatalmas, egyre növekvő befolyású és az egész bolygó élelmiszer-termelését meghatározó gazdasági ág van kialakulóban, amelyből az Európai Unió kimaradni látszik.