Regős Bendegúz a 21. században

Szabó Miki szinte népmesei karakter lett, ráadásul 10 évesen már bizalmi ember.

Elsőként persze arról kérdezzük, miként került hozzá Szabó Miki. Ekkor derül ki, hogy az idén tízéves srác már jó ideje segít Bagoly Ádámnak. Első munkája az volt, hogy homokzsákokat tartott, amelyekbe a földet lapátolták. És innen jött a többi. Miki például vezetni is tud – persze nem KRESZ-területen, csak a földeken, és időnként még előfordul, hogy két lábbal kell ráállnia a kuplungra. Azt mindenesetre már jelezte munkáltatójának, hogy a közeljövőben szívesen elindulna például a baktalórántházi szántóversenyen. Ám a gazda szavaiból kitűnik, hogy Szabó Miki igazán az állatok, a birkák között van elemében, és ezért Bagoly Ádám hálás is neki, mert mint mondja, az almaszedéshez szinte bárkit be lehet állítani, de az állatokhoz, a nyolcvan juhhoz nem lehet odaengedni akárkit, oda bizalmi ember kell. És el is kezdené sorolni.

– Nem elég, hogy megbízható az ember, aki nem visz el a háztól semmit, de tudnia kell sántázni például

Itt azonban közbe kell vágnunk.

– És tízévesen Szabó Miki olyan bizalmi ember, akire rá lehet bízni nyolcvan juhot?

Bagoly Ádám mosolya még szélesebb lesz, és nevetve mondja:

– Abszolút!

Nem kell azonban sokat beszélgetnünk, s kiderül, hogy Szabó Miki nem csupán bizalmi ember, hanem tulajdonképpen egyike a kevés munkára fogható falubelinek. A gazda felidézi például, hogy amikor a nyírbátori Coloplast húsz helyi embernek ajánlott állást, mindössze egyetlen jelentkező volt.

Bagoly Ádámék almával is foglalkoznak, de nincs könnyű dolguk.

– Szedett kilóra kell fizetnünk a napszámosoknak, mert ha órabérben fizetnénk, csak szép komótosan szednék tele azt a pótkocsit – bök a telephely hátulja felé. Erre a munkára egyébként a szomszédos településekről is kell toboroznia, de kevesen akarnak dolgozni. Sorra költöznek el Nyíregyházára, Budapestre, külföldre.

Az sem segít a szabolcsi almatermesztőkön, hogy a léalma felvásárlási ára 17 forint kilóként, kompenzációval együtt 20 forint.

– És most mondja meg, mit lehet ma kapni 17 forintért? Hát egy kiló léalmát! – csap a saját tenyerébe nevetve. Akkor lesz csak komorabb, amikor arról beszél, hogy húszkamionnyi, Romániába szánt almájukat elverte a jég.

– Hiányozni is fog az a muníció – mondja ujját összedörzsölve, a pénzre célozva. Aztán gyorsan visszanyeri jókedvét. Mosolyogva mesél arról is, hogy néha eltűnik ez-az a telephelyükről. A bordó kocka-Ladájukat egyszer például úgy lopták el, hogy előtte megpakolták a szemben lévő gazdaboltból lopott holmival.

De jó kocsi az, nem vész el, mindig visszakerül valahogy.

Bagoly Ádám nem is gondolkodik másban, mint hogy a mezőgazdaságban dolgozzon, állatokat neveljen. Megpróbál majd a fiatal gazdáknak járó támogatásra is pályázni, hátha. Épp arról mesél, akkorka volt, mint Szabó Miki, amikor megkapta első kisbárányát, amikor megérkezik az iskolabusszal az épphogy felső tagozatos juhászlegény. Hátizsákja egészen a combja közepéig lóg. Gyorsan lecseréli szürke melegítőjét fekete atlétára, és már megy is a birkákhoz a bordó kocka-Ladával.

A médiaszereplésbe már kicsit beleunt, és szégyenlősen mesél magáról. Hogy korán kelt, hogy kedvenc tantárgya a matematika, hogy napköziben már megcsinálta a leckéjét, így ma már nem kell tanulnia, hogy nem látta még az Indul a bakterházat, pedig Ádámnak az az egyik kedvenc filmje. Szemlesütve mondja, talán ő is gazdálkodni fog, ha felnő.

Csibészes mosolya csak akkor tűnik elő, amikor a csínyeit emlegetik: hogy megfordítja a munkások biciklijén az ülést, vagy összeköti bálakötöző madzaggal a kereket a vázzal. Sokkal otthonosabban mozog, amikor a karámból kiszökő juhot kell visszahúznia, vagy amikor a karjánál is vastagabb karikás ostorral megpróbálja leparancsolni az egyik jószágot a másik hátáról. A mezőn kószálva meg azt taglalja, hogy a tehéntej egyrészt finomabb és melegebb, ha a szomszéd gazdától veszik, másrészt olcsóbb 30 forinttal. 180 forint helyett csak 150.

Amikor megszólal a közelben lévő alsó tagozatos általános iskola csengője, az ostorral bíbelődő Szabó Miki szeme felragyog, pedig ő már nem is ide jár. El is sorolja gyorsan, hogy négy év alatt hogyan kezdett fogyatkozni az osztálya.

– Az elején voltunk tizenhárman. Aztán két lány elment, és lettünk tizenegyen. Másodikban lebukott hozzánk egy fiú, így lettünk tizenketten. Utána elment hat ember, és maradtunk ugyanennyien az osztályban. Aztán még egy gyerek, és maradtunk öten, aztán négyen. Eljöttem én is, úgyhogy most hárman vannak.

Ha elindult egyáltalán az osztály. Bagoly Ádám is arról beszél, hogy az iskolát 200 diákra építették, ma körülbelül harminc tanuló jár oda. Ugyanilyen ütemben fogytak el a jószágok is: a rendszerváltás előtti 700 szarvasmarhából már csak pár családnál maradt tehén, juhot is már csak két család tart Nyíribronyban, az egyik Bagoly Ádáméké. Épp elkószáltak, de a gazda cserdít egyet a karikás ostorral, és meg is indulnak visszafelé.

Miközben kolompolva trappolnak, Bagoly Ádám eldicsekszik vele, hogy Szabó Miki médiaszereplése óta már két lány is kért tőle randevút a Facebookon.

– Ezt nem is mondtad! – mondja Szabó Miki, arcán ott a csibészes mosoly.

Hazaút előtt még megiszunk egy kávét a helyi presszóban, ahol Szabó Miki is kap üdítőt. De csak később, ugyanis nem tudott velünk jönni, hiszen neki kell vigyáznia a nyolcvan bárányra.