Grönland elolvad, és élvezi

Sok évszázadnyi fagy után megérdemelnek egy kis enyhülést – a sziget lakói legalábbis így érzik.

Jelenleg Grönland területének nyolcvan százalékát, mintegy 1,71 millió négyzetkilométert borít jég. A jégpáncél átlagos vastagsága 2135 méter. Ha a teljes, 2,85 millió köbkilométer térfogatú grönlandi jég elolvadna, az több mint hét méterrel emelné meg a világtengerek szintjét. Hogy bekövetkezhet-e egyáltalán – és ha igen, mikor – a teljes jégtömeg elolvadása, az tudományos vita tárgya. Abban azonban megegyeznek az éghajlatkutatók, hogy már a részleges olvadás is visszafordíthatatlan klimatikus következményekkel járhat az egész bolygó számára.

Tehát a grönlandi jégolvadás veszélyes folyamat, már innen, messziről nézve. Nem úgy ott, az (egykor) örökké fagyos északi szigeten. Sokan élvezik az évezredek óta várt kikelet első napsugarait. A pokolba kívánják a havat, a jeget és a mínuszokat, és optimistán tekintenek a felmelegedés okozta rövid távú gazdasági előnyök elé.

Az előnyök jelentős része a nagymértékben élénkülő turizmusban jelentkezik. Az utóbbi években öt fokkal volt a sokévi átlag fölött a nyári középhőmérséklet Grönlandon, ezért egyre több hajózási útvonal válik szabaddá, a turisták ezreit szállító tengerjáró hajók olyan helyekre is elvihetik az utasokat, amelyek korábban az örök jég miatt szinte megközelíthetetlenek voltak. A Smithsonian magazin riportja szerint az évtized elején már évi harmincezer turista érkezett üdülőhajón Grönlandra, ez duplája a hat évvel korábban fogadtaknak.

A globális felmelegedés nemcsak lehetővé teszi a turistautak szervezését, hanem sok esetben az apropót is az éghajlatváltozás adja. Amikor arról kérdezik a turistákat, miért jöttek a szigetre, általában így válaszolnak: „Még el akartam látogatni Grönlandra, mielőtt végleg eltűnik”, illetve „látni akarok jegesmedvét, mielőtt kihal”.

A grönlandiak persze szívesen látják a látogatókat, és várakozásaik szerint a felmelegedés más téren is kedvező fordulatot hoz az életükbe. A szigeten jelenleg 56 ezren laknak, a fővárosban, Nuukban 16 ezren. A terület jégmentes húsz százalékán (ami azért így is majdnem öt Magyarországnak felel meg) összesen 120 kilométernyi út épült eddig. Tehát az infrastruktúra fejletlen. A mezőgazdaság szerepe csekély, hiszen eddig sem hely, sem megfelelő éghajlat nem volt a növénytermesztésre. A part menti területek hegyesek, sziklásak, kevés a művelésre alkalmas talaj. A lakosok által fogyasztott élelmiszer nagy részét eddig exportból fedezték, a hőmérséklet emelkedése azonban hamarosan lehetővé teheti, hogy beinduljon a növénytermesztés. Az elolvadó jég után maradó területekről kibányászható ásványkincsek, főként a kőolaj szintén fordulatot hozhat az ország lakóinak életébe. Az elolvadó jégtáblák alatt legalább 48 milliárd hordónyi kőolajtartalékot sejtenek. Ironikus, hogy a globális felmelegedés következtében a jövőben várhatóan növekedni fog a fosszilis energiahordozók kitermelése, holott éppen elégetésük okozza az éghajlatváltozást.

A hagyományos grönlandi életforma hívei már sokkal borúlátóbbak. A halászok attól tartanak, hogy a felmelegedés hatására a halrajok eltűnnek, a kutyaszánon közlekedő vadászok pedig az elolvadó jégtáblák hiányában nem tudják megközelíteni prédaállataikat. Ám kesergéseiket könnyen elnyomja a kitermelési jogokért sorban álló bányavállalatok hangja. Az optimista cégek aranyat, rezet, vasat és gyémántot sejtenek a jégpáncél alatt.

Grönland mindmáig – noha független kormányzata van – Dánia protektorátusaként él. A főként a halászaton alapuló helyi gazdaság nem képes magas életszínvonalat biztosítani a lakosoknak, így Grönland dán segélyekre szorul. Magas a munkanélküliség, és a születéskor várható élettartam alacsonyabb, mint más nyugati országokban. Az utóbbi években azonban egyértelmű a gazdasági fellendülés. Nuukban virágzik az ingatlanszektor, a bányák keresik a munkaerőt, a turisták pedig özönlenek.

A jó idők szelét érezve egyre többen vetik föl, hogy a sziget akár teljesen függetlenedhetne Dániától. Amikor a legenda szerint Vörös Erik partra szállt a szigeten, dús zöld legelőket látott. A XIV. században azonban lehűlt az éghajlat, gyakorlatilag alkalmatlanná téve a szigetet a mezőgazdaságra. A grönlandiak úgy gondolják, a sok évszázadnyi nehézség után már igazán megérdemeltek némi enyhülést.